9/11-én a cél a két toronyban lakók meggyilkolása volt. Nem mellékes tény, hogy közel 3000-en meghaltak, ez volt a cél.

Az esküvői menet más. Ez egy katonai tévedés volt. Senki nem gondolja, hogy a gépek azért szálltak fel, hogy szétbombázzanak egy esküvői menetet. (Ilyesmire legfeljebb a Hamasz és az Iszlám Dzsihad merénylői képesek, lásd a Netanya-i Park szálloda esetét, ahol a gyilkos megvárta, míg összegyűlik a széder esti ünneplő közönség, majd besétált és felrobbantotta őket. Itt a cél nyilván ezeknek az embereknek a meggyilkolása volt.)

Gondolom, érted a különbséget.

A régi magyar büntetőtörvénykönyv még megkülönböztette az emberölést a gyilkosságtól. Ha elütök valakit és meghal, akkor megöltem az illetőt. Ha megvárom a háza előtt és hasbalövöm, akkor meggyilkoltam. Ez nem azonos. Előbbi esetben is vizsgálható persze a felelősség, a gondatlanság különböző formási és a vétkesség más alakzatai. De gyilkosságról nem beszélhetünk.

Megszált terültetk kiüritése.

Izrael kiürítette a megszált területek nagy részét és átadta azokat a Palesztin Hatóságnak. Felfegyverezte ezen túl a PH rendőreit, továbbá együttműködött velük. Miután a PA nem teljesítette a vállalt kötelezettségeit, és emiatt már többszáz izraeli meghalt és többezer megsebesült (sokan megrokkantak, egy életre vakok, félkezüek, féllábuak lettek, nem 8 napon belül gyógyuló zúzódásokról beszélünk), az izraeli kormány ekkor döntött amellett, hogy a palesztinoknak átadott területeken is üldözi a tetteseket, és ezért foglalta vissza a Ciszjordániai városokat, és hatolt most be a gázai területre. Ez a történet. Ez elé a dilemma elé a PH állítja Izraelt, mivel nemcsak eltűri a Hamsz és mások garázdálkodását, hanem a saját szervezetei (Tanzim, Al Aksza mártírjai) is ahelyett, hogy a terroristákat üldöznék, gyilkos merényleteket szerveznek és hajtanak végre.