index cikk >

Verbálisan nagyon ott vagyunk

A játékosok példás hitéhez képest sokkal gyengébb memóriával is ismerősek lehetnek a derűlátó nyilatkozatok. Mindig, minden sorozat előtt elhangzanak. "Nem mi vagyunk az esélyesek, de mindent meg fogunk tenni a győzelemért." Vagy: "ha gyorsan lövünk egy gólt, akkor még bármi lehet", és arról már ne is beszéljünk, hogy "micsoda megtiszteltetés a címeres mezt magára ölteni egy futballistának, és az utolsó leheletükig küzdeni fogunk."

A mieink kvalitásait ismerjük. Klubcsapataikban még olykor-olykor képesek is kiemelkedő teljesítményre, nemzetközi meccseken viszont általában igazi futballistákkal kerülnek szembe. Az olimpiát is megjárt generációnak alighanem ez lesz az utolsó esélye, hogy nagy-válogatott szinten is valami elismerésre méltót produkáljon.

Talán majd dacból

Bosszantja is mindez valamennyi szép reményű játékost, és ha ez a - utolsó erőforrásként előjövő - dac jó formával párosulna, akkor talán összejöhet. Igen ám, csak ez a dac könnyen elpárologhat a mieinkből. Hogy-hogy nem mégse mi lőjük az első gólt, ráadásul lélektanilag rettenetes pillanatban, és akkor könnyen lehet, hogy a másodikat sem. :)

Ettől függetlenül persze még bizakodhatunk, 'ha nem kapunk gólt egy darabig', akkor talán, sőt 'még akármi is lehet'. Nem is kéne meccset nézzünk, ha mindig az erősebb csapat győzne.