Kedves rumci!

> Nagyon furcsálltam, hogy a TESz. a ’patak’ jelentésű és a ’véredény’ jelentésű ér szót homonimának tekinti, de a finnugor alapalakok is csupán (ha jól emlékszem) egy megkülönböztető jegyben térnek el egymástól.

Itt már én is óvatosabb vagyok. Az EWUng az ér¹ 'patak' szó mellé két lehetséges etimológiát ad. Az egyik a jelentésváltozás az ér² 'véredény' szóból, a másik egy fgr. šär3 (šer3) 'patak' jelentésű tő.
Az ér² 'véredény' szóhoz a fgr. sär3 'véredény; rost(szál); gyökér' alapot hozza.

Az óvatosságra az késztet, hogy a 'véredény' <-> 'patak' jelentésmegfelelés számomra nem olyan egyértelmű, példát sem igen találok rá. Másrészt a szókezdő s ~ sz különbsége máig elég erős megkülönböztető jegy, (vö. s(z)aru, s(z)avas, s(z)egély, s(z)ellő, s(z)em, s(z)erte, s(z)erény, s(z)ifon, s(z)ikkaszt, s(z)ikár, s(z)ipka, s(z)ipoly, s(z)oros, s(z)oroz, s(z)orzó, s(z)ül, s(z)ál, s(z)ánta, s(z)ár, s(z)ín, s(z)ívó, s(z)ó, s(z)ótartó).

Harmadrészt az udmurtban külön-külön kimutatható a két tő: fgr. šär3 > udm. šur 'ér, folyó', ill. fgr. sär3 > udm. vir-ser 'vérér' (vir 'vér'). Az ősmagyarban az eredeti kemény s, š hangok kivesztek, így már nehezen rekonstruálható, hogy a kettő közül melyik hang volt eredetileg az ér¹ 'patak' szó elején, de a šär3-nek pl. van folytatása más ugor nyelvben.