Már a nap is izgalmasan kezdődött. Tegnap este szüleim megkértek, háromnegyed 6-kor ébresszem őket, hogy időben tudjunk indulni. Gondosan be is állítottam az ébresztőt 6 órára, mondván magamban, hogy felesleges olyan korán indulni. Reggel fél 6-kor jön anyám, hogy felkeltem-e már...
Mivel a forgalom sem volt nagy, fél 9 körül már Újpesten voltunk, így kénytelen voltam gyalog kimenni a vonathoz öcséméktől Rákospalota-Újpestre, hogy kicsit apasszak a felhalmozott időből. A vonatra várva rögtön ismerősbe botlottam, Veitschben voltunk együtt a nyár elején. Kellemesen elbeszélgettük az amúgy sem hosszú utat (15 perc). A többiek (Hiver, pen, Sepi, Nereida) már ott voltak, gyorsan mentem nevezni. Nyeretlen kétévesként körbejártam az összes asztalt, mire megtaláltam, hol is kell neveznem (természetesen az utolsónál). Még fél óra volt a rajtig, így alapos bemelegítés helyett beszélgettünk egy kicsit és elmerültünk a vásári ricsajban (a gyerekeknek volt "dühöngő", középkori bajvívásra emlékeztető egymást püfölés, vattacukor, arcfestés, portrérajzoló, szóval mindenféle jó móka).
A rajt előtt a taktikán gondolkodtam. Szívesen futottam volna Sepivel is, Hiverrel is, nem tudtam dönteni. A vége az lett, hogy Sepi futotta a kellemesebb tempót, így vele maradtam jó 27 percig. Először a település utcáin kanyarogtunk (a végén egy "köszöntjük a futókat" tábla), aztán jött egy kellemes erdei szakasz, aztán kevésbé kellemes erder, majd egy kissé kellemetlenül homokos szakasz, egy felüljáró, pár rövid, de meredek dombocska, szóval sok szép, crossfutásra kitalált terep. Ama bizonyos 25 perc után úgy találtam, hogy Sepit túl sokan előzik meg (köztük 2 nő, amit "nehezen viseltem" :-)), és tulajdonképpen én Hiverrel is szeretnék kicsit együtt futni, elkezdtem a felzárkózást. Ez persze kicsit gonosz dolog volt, mert mindenki, aki mellett látszólag szélvészként futottam el, aggódva tűnődött, hogy gond van-e a sebességével ("ennyit lassultam volna" című pillantások).
A jól belátható mezei szakaszon láttam előttem Hiver narancspólóját (nem tudok jól saccolni, de valahol 500 és 1000 m körül volt az előnye), kemény 25 percembe került, míg utolértem (még több is lehetett volna, ha nem hagyom ki a frissítést féltávnál, aminél ő vesztett pár másodpercet). Pedig elég jól hajtottam, a kezdeti 180 körüli (inkább alatti) pulzusról 195 közelébe mentem fel. Amikor már majdnem utolértem, az egyik leelőzött versenyzőtárs rámszólt, hogy mi van (V.)Péterrel. Gyors megbeszéltük, aztán kimentve magam, hogy szeretném utolérni Hivert ("Az előttünk lévő lányt? Nagyon szépen fut! Hány éves? - mondta. Gyorsan válaszoltam, aztán igyekeztem tovább.) Egy kicsit pihentem Hiver mögött (biztosítottam, hogy ő az első, és messze lehetnek a vetélytársak, mert akkor hagytam el őket, amikor elkezdtem a gyors futást), aztán beálltam elé, és így futottuk végig az utolsó kb. 27 percet. Ekkor a pulzus 180-190 között volt, amit a halvány lejtők is segítettek. A célba egyszerre, 1:22:39-cel érkeztünk, a második hölgy 4:45-tel, a harmadik további 2:32-vel maradt le. Ha nem kevertem össze, akkor Sepi ideje 1:31:11, ha nem, akkor majd mondja (és én nagyon elnézést kérek tőle). A táv most 18 km-nek volt hirdetve, de GoZo (mozduljvelunk fórum) szerint ugyanazt a 19,2 km-es távot futottuk, mint ami tavaly volt.
Közben Nereida jól szerepelt az 5 km-nek hirdetett távon, pen pedig széPen szurkolt, és amikor odaértünk épPen képeket készített. Miután Sepi is célba ért meglátogattuk a zsíroskenyérgyárat (minden elismerésem a néniké, mielőtt elindultunk, a gyerekmezőny már nagyban evett, s amikor a 18 km-nek is vége lett, még mindig folyamatosan készítették a zsíros, hagymás kenyeret paradicsom és paprikaszeletekkel - jónéhány órán keresztül, mert bár volt a rajtszámon kenyérjegy, mindenki annyit vihetett, amennyit kívánt), és ittunk egy kicsit a teából. Szórakoztató műsor keretében a Feeling együttes műsorát (érzékenyebb fülüek enyhe kritikával illették az énekest - persze csak egymás közt-, de sebaj...), karatebemutatót láthattunk. Társaságunk fele közben megküzdött a 200 Ft-os vattacukorral (én erről lemondtam, még a 2-5-10-20 Ft-os vattacukoremlékekből élek, talán igaz sem volt...)
Az eredményhirdetés kicsit csúszott, kicsit döcögött, de a díjazottakat feltétlenül kárpótolta a sok ajándék, mely stoppertől csavarozógépig, könyvektől bőrmellényig, szoláriumbérlettől vacsorameghívásig széles skálán mozogtak. (És ki ne felejtsük a közönségkedvenc kábeldobot, melyet több alkalommal is skandált egy lelkes csoport - nem ok nélkül, mert volt belőle néhány az ajándékok között.) Mivel a zsíroskenyérgyár az eredményhirdetésre már leállt (igaz, utána még volt gyümölcsosztás is), Felső-Gödre tettük át székhelyünket, ahol igyekeztünk György elől megenni a virslit (azért hagytunk neki is kicsit! :-)), kellemesen elbeszélgettünk a vonat indulásáig, melyet sikeresen elértünk úgy, hogy Hivernek még jegyváltásra is maradt ideje. A vonat kissé lassabb volt a szokásosnál, rengeteg volt az utas, de most már ebem se sánta, ha valamit kifelejtettem, majd holnap pótolom, mert már kezd elmenni a virsli hatása, így én is elmegyek haza, mert kicsit már sok ideje gépelek (az előző hozzászólásom óta egyfolytában), szóval vagy meg kellene tanulnom gyorsabban gépelni, vagy visszafogni magam kicsit a sok szöveggel, de szerintem egyik sem fog menni, csak én mindjárt...
:-))