break2 Creative Commons License 2002.09.30 0 0 270
Öröm-televízió

NSZ • 2002. szeptember 30. • Szerző: Krausz Barnabás

Televízió-műsort csinálni jó. Ezt a viszonylag egyszerű tételt Magyarországon – a jelekből ítélve – csak azok nem ismerik, akik televíziós műsorokat készítenek. Fájdalmasan kevés ugyanis az olyan műsor, melynek készítői érezhetően örömüket lelik a munkában. Ez bizonyos értelemben magánügy, de rögtön minden néző közös ügye lesz, amint ez meglátszik a legyártott adásokon. Márpedig meglátszik. A műsorkészítői boldogtalanság ötlettelenség, közöny és hányavetiség képében támad.

A kevés kivétel közül most – legjobb tudomásom szerint – két, televíziós szempontból civil bozótharcosra szeretném felhívni a figyelmüket. Éjszaka van, a riasztóan félresikerülő új műsorok dömpingjével udvaroló TV 2-n járunk, amikor a képernyőn megjelenik Winkler Róbert újságíró és számomra ismeretlen műsorvezető társa, Bazsó Gábor. Csak a tartalomjegyzéket mondják el, semmi egyebet, teljesítik a magazinműsorok valaki által előírt rutinszabályát, és az ember mégis valami kellemes bizsergést kezd érezni szívtájékon. Ezek az emberek ugyanis operatőrükkel, rendezőjükkel kiegészülve egyértelműen azt sugározzák, hogy fontos nekik, amit csinálnak. Egyszerűen élvezik, hogy a televízió a kimondott mondatok mellett a képekkel is közöl információt. Ettől a komolyan vett lehetőségtől autós műsoruk olyan szellemes és szórakoztató lesz, hogy Fábry Sándor és összes show-műfajban botladozó kollégája eltörpül mellettük. Winkler és Bazsó amellett, hogy gegre dolgozik, módszeresen információt is szolgáltat. Legutóbbi adásukban szót ejtettek a Barchettáról és a Cabrio gyönyörűségeiről, teszteltek egy majdnem luxusautót, hírt adtak egy veteránautó-találkozóról, igaz, valószínűleg csak a főnöki önkény nyomán, legalábbis ezt sugallta az anyagban decensen feltűnő csatornaigazgató, megünnepelték az 1980-as évek sztárját, a Skodát, és abszolváltak egy baleset-megelőzési burleszk-etűdöt.

Módszerük ráadásul a legmunkásabb, igaz, a leghálásabb is: a stáb a műsor minden anyagát önálló dramaturgiai ötletek mentén gondolta el. Meg is úszhatták volna a munkát, csak akkor rosszabb lett volna a műsor. Így viszont láthattuk Winklert, ahogy szerelemmel csodál egy Cabriót, kollégáját agyonhajszolt menedzserként egy Lexusban, volt bőrkalapos wartburgos és retroimádó korunk gyermeke egy Skodát istenítve.

A Totalcar, ez a tulajdonképpen közömbös műsor így olyan lendületes, szabad és okos lett, hogy az embernek egészen megjöhet tőle a kedve a televíziózáshoz. Kaján infantilizmus, és akármilyen furcsa is, a televízió szeretete árad a Totalcarból. A készítők el akarnak csábítani bennünket. Saját mániájuk nagyszerűségéről igyekeznek meggyőzni – és mi tagadás, egészen méltánylandó sikerrel. A Totalcarban az autó élőlény, érzelmeket generál, életformákat és leginkább rengeteg poént. A Totalcar egy Magyarországon nagyon ritkán képernyőre engedett műsortípust visz sikerre: a végletes és pofátlanul szélsőséges öröm-televíziózást. Az ember nézi a két műsorvezetőt, és fülig ér a szája. Hogy nincs még minden veszve, hogy vannak még tehetséges emberek, akiket nemcsak a pénz izgat. Hogy van még értelme televíziót nézni.