Nekem a 18 héten haránt feküdt a babám, ezt követően pedig az összes vizsgálatkor farfekvéses volt. Mivel ez volt az első babám, a dokim azt mondta, császárral fogunk szülni, nehogy baj legyen... Én nem is hadakoztam ellene. November 3-ra voltam kiirva és úgy volt megbeszélve, hogy 3-án v. 4-én bemegyek és "megcsinálják". Ehhez képest 2-án hajnal fél 5-kor mi mentünk a kórházba. Elment a nyákdugó, meg a magzatviz is szivárgott. Viszont egy szem fájásom sem volt és egy picikét sem voltam kitágulva. Az orvosom fél 8-ra jött be, 8-kor még megkonzultálták a többi orvossal is, aztán beadták az epidurálist és 9-kor már a műtőben voltam. 9:25-kor született meg a kislányom. Odahozták, adhattam egy puszit a maszatos arcára, aztán elvitték letisztogatni, felöltöztetni. Én 10:20-kor már a kórteremben voltam és pár óra múlva már hozták is szopizni. Olyan nagyszerű élmény volt! Rögtön tudta, mit kell csinálni, és 2. v. 3. nap már tejem is volt bőven! Aztán otthon sem volt soha semmi gond. Áldott jókislány és imádom! És Ő is imád. Bennem semmiféle negativ nyomott nem hagyott a császár. Nem érzem, hogy ettől más lett volna, más lenne a kapcsolatom a kislányommal (most lesz 3 éves).
A kistesót márciusra várjuk, lehet, hogy ez is császár lesz, nem tudom. De ha igen, abból sem fogok tragédiát csinálni...