Én a valószínűség kétféle értelmezéséről tudok. Az egyik értelmezése: a Kolmogorov-féle axiómarendszerben szereplő mérték. A másik: az a szám, amihez egy esemény bekövetkezésének a relatív gyakorisága valamilyen értelemben konvergál. Ha jól látom, Te az első definíciót szereted jobban, vagyis azt, hogy létezik bizonyos a priori valószínűségi mérték, ami akkor is létezik, ha nem is végzek semmilyen kísérletet. Ezt a valószínűségi mértéket az eseményalgebrán kell megadni, vagyis, gondolatban előre megadni a kísérlet lehetséges kimeneteleit, és mindegyikhez hozzárendelni valamilyen valószínűséget. Ezt a hozzárendelést természetesen végezhetjük a hasra ütés módszerével is (persze az axiómák betartásával), de akkor annyi valószínűség, ahány has. Valamilyen célszerűség kell, hogy vezessen. Ez pedig az, hogy az általunk megadott valószínűség próbálja megjósolni a kísérletek majdani elvégzése során tapasztalt relatív gyakoriságokat. Ha szerencsénk van, akkor ebben szimmetria-megfontolások is segíthetnek minket. A lényeg azonban, hogy valószínűségről a fizikában csak úgy van értelme beszélni, hogy közben relatív gyakoriságok lebegnek a szemünk előtt, ezért nem értem igazán az ellenvetésedet.