Én nem is tudom, sírjak vagy nevessek.
Végre dolgozik valaki a katasztrofális utak kijavításán.
Persze balfékül, mint annyi minden ebben az országban.

Megjelenik 100 k példányban egy brossúra egy kétmilliós fővárosban, ahol több mint félmillió autó van, és mindenki hörög.
Összesen 3 misi volt a kiadvány, ennek felét az útjavító cégek állták (persze a jókora haszonból), felét a városháza.
Ez másfél misi.
Pont annyi, amennyiért a mi adónkból 3 hónapig lakott dajcs tompika. Pont annyi, amennyiért kisgizda elvtársak first class-on utazgattak Bangkokba rendszeresen. Ez senkinek nem fájt.

Na akkor ki a hüjje?