Azért nyitottam e topicot, hogy lehessen valahol eszmét cserélni e két országról, ahol még valóban él a kommunizmus, még ha már itt is kezdenek lassan változni a dolgok. Egy-két gondolatom alaphangnak:

Kuba:

Vajon meddig képesek ilyen formában fenntartani a rendszert? Nem lehet, hogy a Castro testvérek halála itt is gyökeres változást hozna magával?
Kuba nehezebb helyzetben van a reformtörekvéseivel, mint Kína, hiszen nincsen olyan saját potenciálja, mellyel önmagán is tudna segíteni, jobban a külföldi tőkére van utalva.
Nem tudom, a reformokkal mennyit javult az emberi jogok helyzete az országban, és mennyire sikerült a társadalom nagyobb rétegeit jobb helyzetbe hozni velük.
Meddig áll hozzá az USA Kuba politikájához úgy, mint most? Hiszen csak addig jelenthettek ellenfelet nekik, amíg létezett a Szovjetunió. Nem segítene sokat az USA támogatása ennek az országnak?

Észak-Korea:

Egy ország, melynek eltörölték a múltját, de nem adtak neki jövőt, csak konzerválták Kim elvtársak szellemét.
Feltűnnek azért lassú változások, hogy eltöröljék a jegyrendszert, és egy olyan fajta tervgazdálkodást igyekeznek bevezetni, mely más enyhébb szocialista országokban élt. Lesznek-e ebben értelmes enyhítések, mint pl. a háztáji? Lesz-e választék, lesz-e valódi kereskedelem, legalább országon belül?
Most a napokban is a két Korea egyre közelebb kerül egymáshoz. Jöhet-e ebből egyesítés? Sikerül-e Kim elvtársat meggyőzni, hogy ennek jó oldala is van? És mit kezdenek vele eleve, pláne hogy ahhoz, hogy eltávolítsák, a szellemiségét kell lerombolni. De akkor a lakosság teljesen eszmei háttér nélkül marad az elzártság miatt... és vajon utat talál-e hozzájuk ez a világ, hiszen eddig max csak a megváltozott Oroszországban és Kínában találkozhattak vele... És sikerülhet-e egy egyesülés esetén azt a hatalmas különbséget leküzdeni, mely a két rész között fönnáll, sokkal jobban, mint az NSZK és az NDK között...

Különösen örülnék, ha valaki olyan írna ide, aki már járt ezekben az országokban.