Szerintem nem ugyanarról beszélünk. Az én kutyámnak nincsen válla.

Az ügyről amit tudok...
Az előzmények:
- A 7. napon isten megteremté az embert.
- Kicsit később eljöve a nagy szarkupac.
A történet:
Az Úr sokadik számon tartott esztendejében a teremtés koronája egy napon kilépett a trónról. Jobban mondva vitte azt magával a szabadba. Szóval fogta magát elment a Normafához és beleszart az egyik bokorba. Bár az erdőt megannyi lovagias tett története lengi be eme cselekedet valószínűleg nem egy nemes vérű kalandorra vall. Szerepe mégis magasztos, a nagy "titoknak" életet ő adott. Az ember persze gyarló és mint olyan, cserben hagy társait, így tevé e sötét lélek is, enyhített ráncain. Ott hagyta hát őt féktelen, segge tán azóta is törletlen. Története itt azonban véget ér, eme balul sült esetben lelépett, mint Hamupipőke a lépcsőn.
Megszületett hát Ő. Hősünk, azaz a mélabú szarkupac az elmúló nyári napfény elől bújva pihent bokrosodó rejtekhelyén. Így, magányába és illatába burkolózva fetrengett egykedvűen, míg majdan egy napon eljő valaki aki sorsot szánt neki. Hősünket bár senki nem látta széles e határon mégis szép terebélyes darab hírében állt. Ez lett a veszte. Mint tudjuk az erdőben farkas törvények uralkodnak. A lúd is úgy jó ha kövér. Ha pedig a farkas megszelídült leszármazottja szetter képében megjelenik egy lúd kövérségű szarkupac közelében abból végképp nem sülhet ki jó.
Egy szombati napon eljöve hát a sors. Meg az angol szetter is. Ha a szarkupacnak volna lába biztos elfutott volna. De nem volt. Ez lett a vége. Festői képet adhatnék a történtekről, de a témával inkább a 'Keresek egy konkrét festőt' topic foglalkozik, a kultúra rovatban (ott van!). Képzeletemet ezért most csak korlátok közt engedem szabadjára és szavakba tömörítem az élményt. Hmm, ezt így nem lehet. Azt mondják halottról vagy jót, vagy semmit. Most egy halott szarkupacról akkor mit lehetne mondani?! Hát nem sok jót. Akkor legyen itt vége.