Bugi néni & Calliope & GaaS! :-)

Köszi a vigasztaló szavakat, rámfért! :-)
Őszintén szólva az első kanyarokat életemben a férjem "vezénylete" alatt tettem a nyáron. Aztán ősszel, épp, mire befejeztem az elméletet, és kezdődött a vezetés, ellopták a kocsinkat. :-(
Így aztán még arra sem volt módom, hogy életem párája vezetés közben magyarázhasson, és úgy tanultam meg a szlalomozást, kapubeállókat stb.-t, hogy kizárólag az oktatóm kocsiját használhattam. Szóval totál bénaság! :-)
Mégis sikerült elsőre a rutinvizsgám, és azt hittem, hogy "Hurrá, Hawaii, a forgalom már tök izgis lesz, csupa száguldás és élvezet!". Erre valahányszor új útvonalon megyünk, én lesem a táblákat, mint a bakegér, morgok a zebra szélén tétovázó gyalogosok miatt, és rettegek, ha sávot kell váltani. Pedig most már le kéne vizsgáznom (mármint az oktatóm szerint), mert vannak dolgok, amiket felesleges sokáig elhúzni.
Tény, hogy egyre több embertől hallom, hogy kezdetben ugyanolyan béna volt, mint én, félt vezetni, utálta a jobbkezes utcákat, a sávváltást, de aztán belejött. Hátha van még remény! :-)