Nekem a Smashing féle NLMDA nem jött be, ellenben a Shake the Disease tényleg jó, + a Master and Servant is (talán a konszolidált hangulata miatt). Szerintem a Cure World in my eyes-ja sem rossz, de egyértelmű, hogy a Rammstein féle Stripped viszi el a pálmát. Összességében jó az album, meg is vettem. Egyébként ezen az lemezen nincs rajta, de létezik egy qrva jó Policy of truth feldolgozás (Terry Hoax - vmi német banda, ha jóltom). Én elég érdekesnek találom ezeket a feldolgozásokat, néha jó egy-egy ismert és agyonhallgatott dalt más előadásában is meghallgatni, annak ellenére, hogy 90%-ban jobb az eredeti. Ismerek még egy TranceMode nevű (1&2 CD) feldolgozásalbumot is ami szintén nem rossz.