Mély tiszteletem!
1. Politikai erő valóban nem mondhat ilyet a nyilvánosság előtt, de azért biztos vagyok benne, hogy gondol, és számításba vesz. A kampány tényleg nem arra irányul, hogy a másik párt biztos szavazóit átcsábítsák, hanem arra, hogy a bizonytalankodókat győzzék meg.
Namármost, Pongó szavai valószínűsítik, hogy nem bizonytalankodik. Ő bizony határozott elveket vall Orbán Viktorról és az egyházról. Ilyen módon nem hiszem, hogy a jobboldali meggyőzés célpontja lehetne. Ez nem hiszem, hogy így kognitív lenne, ez a realitás.

2. Létminimumon élés. Félreértés ne essék: Pongót és egy szegény embert eleve nem akarok összehasonlítani. Lehet, hogy annak a szegény embernek bizony lenne igénye, hogy több legyen az élete, mint puszta létfenntartás. Pongót láthatólag nem érdekli. Itt a különbség.

3. Azért még abban reménykedek, hogy vannak az életünkben olyan fogalmak, amelyeket nem relativizáltak. És abban is bízok, hogy az igényesség ide tartozik. Az igényesség mércéje nem a politizálásból adódik, és abban bizony igazad van, hogy "és ezért befolyásolható, mert inkább a mindennapi megélhetés érdekli, gondjai vannak". Másrészt pedig már gyermekkorában nem kapta meg azt a világszemléletet, amely alapján biztosabban tudna ma mozogni az életben. És itt oda lukadunk ki, hogy ez 50 évvel ezelőtt kezdődött el.

4. Spec. ott voltam a Szabadság téren, s azt kell, hogy mondjam, tényleg nem volt balhé.

Amúgy a származás nem minden, nincsenek veled szemben előítéleteim, de (elvonatkoztatva tőled) régre visszadatált család és magas műveltség nem zárja ki a kommunista mívoltot.

És a végén pongó: az nem teljesen igaz, hogy a mn tette országossá, mivel itt vagyunk mi, meg sokan követik interneten a dolgokat. Az, hogy ki mit mond a családban, az rendben van. Nem is Orbán Viktor személye a fontos, hanem, hogy valaki gátlástalanul mer bárkit nagy nyilvűánosság előtt szidalmazni. Ha nem húzzuk meg a határokat, akkor bármikor bármit lehet majd csinálni. Nem lesznek tiltott dolgok, mert ugye, a relativitás, minden jó és megtehető egy bizonyos szempontból. Például nekem is jobban esik kulturáltan vitatkozni, mint anyázva. És meg vagyok győződve róla, hogy a másik félnek is jobb így. De mondhatnánk azt, hogy jogom van véleményt mondani, akár erős szavakkal is. Persze, hogy van, de akkor hol az empátia, a jólneveltség (az igényesség, ha így jobban tetszik). Na, ez hiányzik Pongóból.