Azért egy kis indoklás: a higgy igében a tő: hi- (vö. é-gy, í-gy, lé-gy, té-gy, vé-gy, ví-gy), és -ggy a felszólító mód jelének egyik változata – ez a -ggy azonban csak a higgy szóalakban használatos, így érvelni kellene ezen elemzés mellett. A felszólító mód jele általában a -j, de sziszegők, susogók és t végű igék esetén sziszegő, susogók lehetnek. A fent felsorolt, lényegében azonos paradigmájú 7 ige, az ún. sz-es, v-s igék azonba -gy módjelet használnak. 150 évvel ezelőtt még a higgy szót is [higy]-nek ejtették, azonban feltehetően a 19. század második felében az ejtésben a [higgy] megnyúlt, csakúgy, mint a [teggyem], [teggyed]. Ez utóbbiak gyorsan visszaszorultak, a higgy azonban általánossá vált, és e nyúlást követi a helyesírás. (Még egy ilyen nyúlt változata van a felszólítómód-jelnek: a jön igéhez, és csak egyedül hozzá, -jj alakban járul.)

Lényegesen egyszerűbb a helyzet a hagyj esetében; ott ugyanis létezik egy hagy szótári tő, amelyhez a felszólító mód jelének legáltalánosabb változata, a -j kapcsolódik.