Kedves playboy2002(198)!
Ezt kérdeztem:
"A kérdés az volt, hogy attól, hogy a potenciál nulla helyét valahol a végesben határozod meg, ugyan bizony mitől lenne könnyebben összegezni az egyes töltések potenciálját a kérdéses helyen?"
Mire fel bizonyíték képpen összegzed a TÉRERŐSSÉGEKET a POTENCIÁLOK HELYETT. (Eszméletlen vagy.)
Írod:
"... akkor U értéke sorrendtől függetlenül determinált és U(végtelen)= +végtelen, ez nagyon fontos, mert pont azt jelenti, hogy U(végtelen):= 0 ellenmondásos feltevés."
Csak annyit jelent, hogy ha végtelen töltéslánc potenciálját akarod meghatározni, akkor végképp értelmetlen a végesben megválasztani a nulla potenciált.
Írod:
"Micsoda?! Én soha nem mondtam ilyet, a probléma kitűzésekor szó nem esett a lánc létrehozzásának mikéntjéről, de ez nem is kell, mert ettől a válasz nem függhet és nem is függ, ahogy az imént megmutattam."
Dehogyisnem. A láncot egyszerre vezetted be, csak utána mindenféle végtelen időkkel is előhozakodtál.
Vélekedsz:
"Mind a Maxwell-elmélet, mind a belőle származtatható elektrosztatika zárt és ellentmondásmentes, csak az elektrosztatika nem alkalmazható időben változó mennyiségekre, mint ahogy a Maxwell elmélet se alkalmazható mindenre. Maxwell nem az elektrosztatikát zárta le, hanem korábban bővitett elméletet, sematikusan az elektrosztatika + indukált potenciál elméletét."
Tévedsz. Ellentmondásos a naív elektrosztatika is és ellentmondásos a Maxwell-elmélet is. (Az utóbbiban persze nem lépnek fel bizonyos ellentmondások, amelyek az előbbiben igen.) Külön erőfeszítéséeket kell tenni a Maxwell-elméletben is bizonyos divergenciák elkerülésére.
Ezt írtam:
"Itt valami zavar van. Pozitív töltések maguk körül pozitív potenciált gerjesztenek. Ezért csak akkor kaphatsz mínusz végtelen nagyságú eredő potenciált, ha a potenciál nulla szintjét egy véges értékkel fölfelé toltad el."
Mire Te:
"A vastagon szedett szó csak a "lefelé" elírása, ugye? "
NEM. Ha a referencia szintet fölfelé tolod el, akkor kapsz a mért értékekre negatívabb értéket.
Írod:
"Te már megint ugyanazt a U0-at akarod mindegyikhez hozzáadni, mint a 173 hozzászólásodban. Azt hittem, ezt az inkorrektséget már tisztáztuk a 176-, 186-ban."
UGYANAZT az U0-át KELL mindegyik esetben használnod, különben a potenciálokat NEM ADHATOD ÖSSZE! (Csakis azok a potenciálok adhatók össze, amelyek ugyanarra a referencia szintre vonatkozóan vannak megadva.)
Ezt írtam:
"Ha a próba töltés eleve a kérdéses helyen van, és a töltésláncot darabonként tesszük le a helyére, akkor természetesen időben másképp fog alakulni a q töltés által észlelt tér (potenciál). Speciális esetben az is elképzelhető, hogy a potenciál divergál (pl. ha először csak az egyik előjelű töltéseket tesszük le, vagy a másikból csak véges sok darabot)."
Mire Te:
"Már hogy a csudába divergálhatna??? Gondolom azt állítod, kicsivel arébb is divergál, de akkor deriválás utján, hogy akarod kiszámolni a térerőséget??? Lásd már be végre az igazamat!"
A potenciál ott is divergálhat, ahol a térerősség nem, továbbá a potenciál akkor is divergálhat, ha a térerősség sehol sem. (Milyen igazadat lássam be?!?)
Írod:
"Tehát továbbra is ragaszkodsz ahhoz, hogy a potenciál 1/r nem pedig 1/r + C és az önkényes sorrendhez. Különben a konkrét irodalomat (é. szerző, cím, oldalszám, bekezdés, mondat stb.) még mindig nem adtad meg, arra vonatkozóan, hogy az egyszerre érkező potenciálokra lenne egy önkényes sorrend. Én tudom miért nem... "
A potenciál klasszikusan (1/r + C), ugyanakkor C értékét jó okkal nullának vesszük. (Csak spoeciális esetben élünk más választással, ahol megengedhető egyszerűsítést jelent.)
Az EGYSZERRE érkező potenciálokra NINCS speciális sorrend, ilyet én sem állítottam. (Csak Te akarsz így félreérteni.)
Írod:
"Nyilvánvaló, hogy melyik limeszt kell előszőr végrehalytani, előszőr természetesen leraktuk a részecskéket (tehát limeszelni kell), aztán számoljuk a potenciált véges időre, aztán limeszelünk t végtelenre is. És bárhogyis raktuk le a részkéket, biztosak lehetünk, hogy, mire beáll a statika, a végeredmény ugyanaz lesz."
Ugyan már! A részecskék maguktól is megjelenhetnek egyszerre a kérdéses helyen, de egy bizonyos időben elhúzódó folyamat is leteheti őket egymás után, max "c" sebességgel, ami a potenciál másfajta időbeli lefolyására vezet.
Hosszú idő elteltével pedig a potenciál úgy fog alakulni, ahogyan kiszámoltam.
Írod:
"Az remélem világos, hogy azt soha nem állítottam, hogy teljes lánc esetén "középen" a potenciál nem nulla. Én pontosan azt állítom, hogy függetlenül az összegzési sorrendtől (és a lerakástól), nulla. "
Nekem a leghatározottabban úgy tűnik, hogy még soha nem állítottad, hogy a potenciál középen 0 lenne. Azt viszont állítottad, hogy vannak olyan összegzési módok, amelyek mellett nem nulla, illetve végtelen. Ezeket az összegzési módokat én helytelennek állítottam (a Maxwell-elméletre hivatkozva), Te viszont azt állítottad, hogy bármilyen összegzési sorrend megengedhető, ha a potenciál függvényben a konstanst nem nullának választjuk meg. Erre én az állítottam, hogy ez csak nehezítené a dolgot (és végtelen eredő potenciálra vezet), mire Te elkezdted a térerősségeket integrálni a potenciál helyett, ami ugyan az adott esetben jó módszer, csak éppen nem bizonyítja, hogy a C=/=0 választásnál könnyebb a potenciálokat összegezni.
