Munkahely.
Kissé furcsa hely, a német viszonyokhoz képest nem túl jól felszerelt, a magyar laborokhoz képest igen. Minden vegyésznek saját számítógép és nagy, hosszú laborasztal dukál. Meg egy laboráns. Aki inkább ne lenne... Mivel a cég egyelőre minden nyereséget visszaforgat (a főnök se fullextrás BMW-vel jár, hanem egy kis VW Golffal, például), a laboránsokon úgy spórolnak, hogy kezdő, munkanélküli, esetenként szakmánkívüli fiatal lánykákat alkalmaz, akiknek a bérük egy részét fizeti az Arbeitsamt. Namármost ezek a lányok nem annyira motiváltak az eredményekre, és ez meg is látszik a munkájukon. Ezen a tényen viszont a főnök prüszköl, mondván, hogy fogjuk őket minőségi munkára. Magam részéről inkább csinálom a dolgok nagy részét magam, mert egyszerűen nem merem a laboránsra rábízni. Képzeljetek el egy 17 éves lányt, aki napi 8 órában azzal foglalkozik, hogy miképpen vonulhasson félre cigizni, mobiltelefonálni vagy trécselni a másik ugyanilyen csajocskával. És MUSZÁJ, hogy elfoglaljam valamivel, mert a főnök öt kilométerről szél ellen kiszagolja, ha valaki a lábát lógatja, és akkor jön és kérdezősködik...
A munkaidő, az egy másik történet. A címe: Zsigerelés :-)) Engem mondjuk kicsit nehezebb, mert az ovizárás miatt négykor (pénteken fél háromkor) akkor is megyek, ha törökgyerekek potyognak az égből, egyszerűen nincs mese. Ezt már megszokta. De a többiek, beleértve a férjemet is, reggel negyed-fél kilenctől az ebédet leszámítva (40 perc) hatig-hétig bent vannak. A főnök minden vegyésszel hetente 2 alkalommal beszél, ilyenkor átnézi a kísérleteket (és képben van az ürge! Nem egy hülyegyerek!), javasol, kérdez. Ezek a meetingek eleve 1/2 5 és 6 közé vannak ütemezve, miközben a munkaidő 5-ig van. Túlórapénz meg nincs.
De nem panaszkodom, mert érdekes munka, és különben is, engem nem érint :-)))))
folyt. köv. mindjárt