Sziasztok!
Tegnap este visszaérkeztünk a nyaralásból, reggel pedig kellemesen észleltük, hogy még megvan a cég, sőt mi több, a próbaidő lejártával nem azzal fogadtak, hogy fel is út, le is út. Úgy tűnik tehát, hogy egyelőre maradunk.
A teljesség igénye nélkül, néhány benyomás erről a Németország-ügyletről.
Vannak az ittlétnek jó és nem olyan jó oldalai. Bár az utóbbiakból inkább csak egy, nevezetesen, hogy a hét 7 napján lehetetlen a pihenés/kikapcsolódás, erről a két kisgyerek gondoskodik! Reggel fél héttől (néha hattól, meg éjszaka is). Otthon Magyarországon időnként el tudtuk őket vinni a nagyszülőkhöz, itt ez ugye lehetetlen.
A kisfiamról itt derült ki, hogy ADHD nevű nyavalyája van (figyelemhiányos hiperaktivitás), és itt kezdődik a jó oldal. Először is, régen gyanítottam én, hogy valami nem stimmel a gyerekkel, de hiába vittem akárhova otthon, mindenhol leráztak, mondván, hogy a gyerek tökéletes, én meg túlságosan aggódós vagyok. Ehhez képest itt az oviban egy hónap után felhívtak telefonon, hogy mikor tudnék befáradni egy kisebb beszélgetésre. Ott elmondták, hogy a kölköcske kissé agresszív (stb.), és hívhatnak-e hozzá pszichológust. Mondtam, hogy megköszönném! Végül gyerekpszichiáternél kötöttünk ki, Dani gyógyszert kap, ezenfelül heti négy alkalommal megy hozzá az oviba egy nő, aki játékos módszerekkel terelgeti. Az óvónőkkel havi rendszerességgel értekezünk, és ilyenkor a gyerekpszichiáter is megjelenik!!!! A fentieknek köszönhetően egy héttel a gyógyszer megkezdése után Daninak már 3 barátja volt. Nagy szó volt ez nekem, mert azelőtt ahányszor érte mentem, mindig azt láttam, hogy egy bottal piszkálgatja a földet, és szálegyedül van. Ehhez képest már szeretik, barátkoznak vele.
A kislány még bölcsibe jár, méghozzá két választásunk volt: vagy a város másik végébe visszük egy állami bölcsibe, ami fél négyig van nyitva (!), vagy egy magánba havi hatszázért. A nyitvatartás miatt kénytelenek voltunk az utóbbit választani. Igaz, az ár kegyetlen, viszont Dóri vidáman megy be, nem úgy kell becselezgetni. A gondozónők nem egy asztalnál ülnek, hanem a gyerek között a matracokon, és aki csak akarja, ölbe veszik.
Mindkét intézményben kapnak meleg ebédet, a reggelit/uzsonnát viszont mi visszük. A bölcsi 600 eurós díjába nem fér bele a pelenka, azt is mi visszük :-(
folyt. köv. mindjárt