Sziasztok lányok!

Nekem ugyan semmi keresnivalóm ebben a topicban a 3 hüvelyi szülésemmel, csak Maminti topicnyitója eszembe juttatta, legjobb barátosném esetét. Egy napon szültünk, párhuzamosan egymással. Ő végül nem tudta kitolni egyedül a kisfiát, ezért Geréb Ági (a természetes szülés apostola) segített rá úgy, hogy egy összahajtogatott lepedőt szorítottak egy orvostanhallgatóval a hasára. Ágihoz jártunk előkészítőre, és ott az vésődött az ember agyába, hogy _mindenki_ képes megszülni egyedül a babáját (feltéve, teszem hozzá én, hogy ha nem 152 cm, és terhesen vasággyal együtt 50 kg, és nem 3980 g-al születik 3 héttel korábban a gyereke...) Hónapokig tartott, mire megértette, hogy attól még, hogy nem egyedül tolta, attól nem kisebbrendű, stb., stb.

Más:
Amikor a legkisebb ugrifüles született, szülés után a császáros szobába vittek, mert a babás szobákban nem volt éppen hely. A szobatársnőim csak lestek, hogy szülés után 3 órával le-föl mászkálok, tömöm a fejem, stb. (Jó, mondjuk nem volt gátmetszésem, és sokkal kevésbé viselt meg a szülés, mint az első kettő.) Az egyik csaj mesélte, hogy végig azon imádkozott a terhessége alatt, hogy ne forduljon be a faros babája, mert császárral akar szülni... engem látva mondogatta, hogy legközelebb megpróbálná a másikat is :-)))

Tímea

Ja, egyik barátnőm az első gyerekét sürgősségi császárral szülte a 34. héten (megszorult a baba mellkasán a köldökzsinór, és leállt a szíve, szerencsére éppen ultrahangon volt...), majd utána két gyereket szült simán. Ő azt mondta, hogy el nem cserélné a sok órás vajúdást + gátmetszést egy császárral. Bocsi a belekotyogásért...