Szedem füveimet, főzöm a gyógyítók italát.
Magányommal gyászolok. Remete lettem.
Reggel csodát láttam, Napot és Holdat egyszerre.
Már nem várhatok ilyen jelre.
Elmúlt a legendák ideje, és én nem akarom majd megváltani a világot.

Keserű eső mossa arcomat, amikor ízlelem a keserűséget.
Hogy lehetnék én a kiválasztott?
Tahatetlenség kötöz szárazon.
Egyszerű sors jelöltetett:
már nem a villám akarok lenni,
már nem a mennydörgés...
Csak egy árva sugár a felkelő Nap seregében.
Így éltetek.