Zettmann Creative Commons License 2002.08.30 0 0 250
Veszély? Valóban a „szélsőjobbról"?
2002. augusztus 30. (6. oldal)
Szemkeő Judit

www.mno.hu

Folyamatos vád éri a rendszerváltozás óta mindazokat, akik kertelés nélkül, egyértelmű véleményt mondanak.

Hamarosan megkapják a „szélső”, többnyire jobboldali eposzi jelzőt, és az eposzi jelző szabályai szerint ettől a minősítéstől nem szabadulhatnak. Mindazokat, akik a megbélyegzettekkel szóba állnak, beszélgetnek, meghallgatják a véleményüket, hamarosan szintén eléri a vád. Paktálnak, szövetkeznek a szélsőségesekkel, maguk is szélsőségessé válnak – a mai médiavélemények szerint.
Kiotóban, Japánban van egy buddhista kolostor. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt, amit ott láthattam s megérthettem. Mindenkit, aki szerepet vállal a magyar politikai életben, szívem szerint hoszszas meditációs gyakorlatra küldenék oda és csak akkor kaphatna vezető szerepet, ha megértené az üzenetet. Nagyon egyszerű a meditáció tere: egy téglalap alakú, nagy, focipálya-méretű udvar – a továbbiakban pálya –, amelyet lelátó vesz körül. A pályán 13 hatalmas, szabálytalan alakú, különböző sziklát helyeztek el úgy, hogy a lelátó egyetlen pontjáról sem látszik mind a tizenhárom. Van olyan hely, ahonnan csak hat-hét szikla látszik, van olyan, ahonnan tizenkettő. A sziklák más-más részét lehet látni más-más helyről. A meditációban részt vevőknek egy-egy helyen hosszú időt kell eltölteniük, majd átülve egy másik helyre, arról kell elmélkedniük, hogy a hely változtatásával milyen más lett a világ. Mást lát, másként látja.
Igen, ezt kellene mindenkinek megértenie! Ha leülünk egy helyre, az igazat mondjuk el az elénk táruló látványról, ha pontosan leírjuk, amit látunk, ami esetleg semmiben sem egyezik a velünk szemben ülő elé táruló képpel! Azokat fenyegeti a legnagyobb veszély, akik nem kaptak megfelelő tájékoztatást. Ezek az emberek azok, akik elhiszik, hogy azon érdekcsoportok, amelyek már 1990 előtt, 1994 és 1998 között bebizonyították, hogy nem szívügyük a nyugdíjasok helyzete, most majd évente legalább a jelenlegi mértékben emelik a nyugdíjukat. Ők azok, akik nem veszik észre, hogy miközben kaptak egyszeri 19,5 ezer forint nyugdíj-kiegészítést, értéktelenedett a nyugdíjuk, hiszen a kezdő diplomás béremelésekor senki sem ígért elégtételt a szakképzett, esetleg diplomás nyugdíjasoknak. Aki ma nyugdíjba megy, legfeljebb 80 ezer Ft-os nyugdíjra számíthat 40 éves egyetemi oktatói szolgálat, vagy egyéb diplomás munkakör után. Ez alig több, mint a kezdő diplomás nettó bére. Nem a kezdő diplomástól sajnálom a magasabb fizetést, azt jelzem, hogy máris méltánytalanság éri az idősebb diplomásokat. Méltánytalanság éri majd a béremelésnél a középkorú, elismert pedagógusokat is, ők ne nagyon számítsanak 50 százalékos emelésre, magasabb nyugdíjra. Az információk, amelyeket eltitkoltak előlük, egyre több helyen fognak gondot okozni. Nem lesz olyan békés a hajóút, mint amire számítottak. Mi lesz a gyerekek iskolai tanulásával, ha a beiskolázási családi pótlékot a családban nem tankönyvek, taneszközök vásárlására fordították? Mi olyan beiskolázási támogatást adtunk, amelyet az önkormányzatok az úgynevezett természetbeni ellátáshoz (pl. ingyen tankönyv) használhattak fel, ha a gyermek érdeke azt kívánta. Hány gyermek megy szeptemberben tankönyv nélkül iskolába?
Sokan vádolhatnának az elmélkedési kép alapján azzal, hogy relativizálom a dolgokat, mindenkinek igazat adok. Érhetne is ez a vád akkor, ha mindössze a fentiekből állna az elmélkedési javaslatom. A történetet nem fejeztem be! Az elmélkedés előtt és végén meg kell ismerni az alapigazságot, meg kell tekinteni a pálya makettjét felülről. Felülről, és csak felülről látszik a tizenhárom szikla. Látszik, milyen különösen formálta ezeket a természet, milyen különös alakjuk van. Van tehát egy igazság, amelynek az ember csak vetületeit látja a földön. Erre az igazságra alapulnak azok az értékek – hit, erkölcs, szerető családi közösség, amelyben anya és apa neveli a gyermekeket, amelyben fontosak az idősödő, beteg családtagok is, a nemzet, amelyhez tartozunk, amelyért felelősek vagyunk –, amelyekre mi azt mondjuk, hogy meg kell védenünk. Meg kell védenünk, nem másoktól, hanem az elértéktelenedéstől, a relativizálástól. Nem mások ellen, hanem mások, különösen a következő generációk érdekében. Csak akkor tudjuk egymás látásmódját elfogadni, ha tudjuk, hogy van alapigazság, ha elfogadjuk, hogy ott van a pályán a tizenhárom szikla.
Az ember akkor bölcs, ha mások véleményére is kíváncsi, ha mások véleményére is figyel. Hiheti talán, hogy ő más, ő felülről látja a dolgokat, ő „középen van”. Kiábrándítom, legfeljebb a makettet láthatja, és csak ha elég ostoba, hiszi azt, hogy ez a valóság és ő a mindenség ura. Mi nem vagyunk ostobák, nem hiszszük azt, hogy a makett a valóság, de tudjuk, hogy van tizenhárom szikla, vannak értékeink. Tudjuk, hogy a részletek ismeretéhez sokszor közelebb kellene mennünk egy-egy sziklához, vállalva, hogy beszűkül a kép. Nagy segítséget jelent, ha ezt a közeli képet valaki, aki ezt látja, elmondja nekünk, hiszen az ördög a részletekben van. Szeretnénk elmondani a saját véleményünket, szeretnénk megismerni mások véleményét, szeretnénk hallani a részletekről, a mindennapok problémáiról. Azt is szeretnénk, ha gyermekeink, unokáink az általunk kitapasztalt, jónak bizonyult útvonalon biztonságban haladhatnának. Ne téríthesse el őket hatalomvágyból, gazdasági előnyökért reklám- vagy médiaszakember. Legyen lehetőségünk arra, hogy a média egy része határolódjon el az erőszaktól, ne kényszerítsen rá arra, hogy folyamatos reklámhadjárattal szembesüljünk. Legyen olyan médium, amely közvetítésre méltónak tartja az ép, jól működő családok bemutatását, a becsületes életutat, amely a jó híreket – bárkitől is származnak – közvetíti felénk.
Ne vegyék el tőlünk azt a jogot, hogy a helyünkön maradva nézhessük a pályát! Ne akarjanak arra kényszeríteni, hogy mindenki azonos helyre üljön, mert az úgysem megy. A polgári körök mozgalma arra törekszik, hogy lehetővé tegye, hogy azok, akik nem a kiválasztottak helyén ülnek, elmondhassák a véleményüket, figyelmeztethessék az általuk látott veszélyekre a többieket. Jöhetnek ezek a vélemények valahonnan a jobb sarokból, bal sarokból, alulról, felülről. Ezek a vélemények fontosak. Ezek a vélemények teszik lehetővé, hogy kialakítsuk a saját véleményünket, ami ésszerű kompromisszum, tehát középen van. Különösen fontosnak tartom, hogy egy vezető egyaránt figyeljen jobbra és balra, felfelé és lefelé. A vezető attól lesz középen, hogy mindenkire figyel, sőt mindenkit fontosnak tart. Attól válik vezetővé, hogy képes megszűrni a fontos és kevésbé fontos dolgokat, képes arra, hogy döntést hozzon. A polgári körökben megjelenő kemény, esetenként szélsőségesnek minősített vélemények nem azt jelentik, hogy a polgári körök mindegyike, kiemelten a vezéregyénisége ezzel a véleménnyel azonosul. Nem azt jelenti, hogy „a szélsőjobb (ha egyáltalán van olyan személy, akire ez a minősítés köreinkben jogosan alkalmazható), átveszi” a polgári körök feletti uralmat. Azt jelenti, hogy vannak, akik vészhelyzetet látnak és leadják a kötelező jelzéseket. A bölcs vezető figyel, meghallgat és ha dönteni kell, dönt. Nem „szélsőjobb”, nem „liberális” módra, hanem a helyzetnek, az őrá hagyatkozóknak legmegfelelőbb módon. Kérem ugyanakkor, hogy a polgári körök tagjai ne várják egy kapitánytól, aki hosszú úton hajózik egy cél felé, hogy azért, mert éppen egy tengeri szikla vagy időjárási viszontagság nehezíti az utat, rángassa a kormányt! A hajó sohasem fog célba érni, ha minden mérlegelés nélkül döntések születnek. Közös ellenségünk a közöny, a mának élés, a lekicsinylés.
Reméljük, azok, akik most a másik oldalon ülnek, és esetleg meditáció helyett csak felülről szemlélik a makettet, bízva saját bölcsességükben, nem hallgattatják el a máshol ülők hangját, belátják, hogy ránk is szükség van. Ha másként nem érzékelik az egyoldalúság veszélyét, képzeljék a meditációs pályát egy hajóra, ahol bizony azonnali katasztrófát jelent, ha minket is átparancsolnak az ő térfelükre. Középen pedig nem ők vannak, hanem a sziklák, a való világ, amelynek legfeljebb csak egy szeletét ismerik és birtokolják.

A szerző a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör tagja