DarkSide, meglehetősen egyetértek veled.

Az a techno zene, amit én ismerek, nagyon repetitív, a végtelenségig ismételgeti ugyanazt a 2-2, maximum 6 hangos dallamot, mindenféle effekteket belekeverve. Dög unalom, de arra biztos jó, hogy a speedtől meglazult izületű népek jókat rángatózzanak rá egy dizsiben. És minél jobban tud hangulatot teremteni, annál híresebb a DJ. Hogy miért megismételhetetlen? azért mert jórészt iomprovizáció, amit rögtön elfelejt az előadó, vagy megjegyzi, de legközelebb biztosan nem ugyanúgy adja elő, mert nem tudja. Tehát ahogy esik úgy cuppan.

Én viszont vigyáznék a "műzene" fogalmával. Vannak "műzenészek" - Vangelis, Jarre, Tangerine Dream, Tomita, vagy éppen a techno egyik nagyatyja, a Kraftwerk - akik igenis maradandót alkottak szvsz. Hogy hola határ a maradandó, valódi, és az értéktelen "mű" között, azt nagyon nehéz lenne megfogalmazni. Az idő viszont dönt a kérdésben. Vivaldi olyant alkotott, amit négyszáz év múltán is játszanak és szívesen hallgatnak az emberek. Bach, Beethoven, stb dettó. Dizzy Gillespie még ötven év távlatából is élvezhető. Yes, Pink Floyd, stb harminc év után is. Közben volt egy csomó olyan, akit egy-két év alatt elfelejtettek. Manapság is nagyon sok olyan van. Ezek a divatzenészek. Egy-két évig mennek, öt év után a kutya sem emlékszik rájuk.
Hogy a híres lemezlovasok mely kategóriába kerülnek, azt majd eldönti az idő. Én csak saccolni tudok, hogy a feledősbe. Viszont Vangelis biztosan 100 év múlva is ismert lesz - effelől semmi kétségem - feltéve ha létezik még akkor emberiség. Pedig Vangelis is műzene.

Szerintem sem a hangszer a lényeg. Az igazság nem itt van. Hanem valahol odaát :)))