> Az újfajta tudomány
>Nem egyenletek írják le a valóságot
>NSZ . 2002. augusztus 24. . Szerzö: Jéki László
>Stephen Wolfram (kép: Newsweek -)Ismét egy tudományos
>szakkönyv áll a bestsellerlisták élén, egyelöre csak az
>Egyesült Államokban. Az A New Kind of Science címü vaskos
>kötetében újfajta tudományt ígér a szerzö, Stephen Wolfram.A
>Londonban született Wolfram csodagyerekként indult. Etonban és
>Oxfordban tanult, elsö fizikai tárgyú szakcikke 15 éves
>korában jelent meg. Kortársait 8-10 évvel megelözve húszévesen
>doktorált elméleti fizikából a Kaliforniai Müegyetemen
>(Caltech). Késöbb a kutatás világát otthagyva megalkotta a
>Mathematica nevü, szakemberek számára ma egyszerüen
>nélkülözhetetlen szoftver-csomagot. Céget alapított, és rövid
>idö alatt dollármilliomossá vált. Eközben húsz éven át
>dolgozott most megjelent kötetén. A terjedelemre is
>tekintélyes könyv a szerzö magánkiadásában jelent meg, az 1263
>oldalas, rengeteg ábrával illusztrált kötet ára alig 50
>dollár. Ez amerikai viszonylatban szokatlanul alacsony ár, a
>szerzö saját pénzéböl is áldozott gondolatainak elterjesztésére!
>. Szabályos és szabálytalan mintázatokA kötet címe jól
>foglalja össze a szerzö mondanivalóját: új tudományra van
>szükség, mert eddig tévúton jártunk. A világegyetem
>jelenségeit matematikai egyenletekkel próbáljuk leírni, ezt
>tette Newton, Maxwell, Einstein és a többiek. Az egyenletek
>jól leírják például egy bolygó Nap körüli pályáját, de a
>sokkal összetettebb jelenségek leírásánál, legyen az egy
>hurrikán vagy az emberi agy, az egyenletek puszta
>szimbólumokká válnak, nem vezetnek hasznosítható eredményhez.
>Wolfram biztos abban, hogy nem egyenletek írják le a
>valóságot. Szerinte egyenletek helyett számítógépes
>programokra, egyszerü algoritmusokra van szükség. (Az
>algoritmus a teendöket egyszerü lépések meghatározott rendben
>történö végrehajtására bontja fel.) Wolfram könyvében amellett
>érvel, hogy az algoritmus valójában a természet tiszta, elemi
>kifejezödése, az egyenletek viszont mesterséges produktumok.
>Az ok szerinte egyszerü: a tér és az idö nem folytonos, ahogy
>korábban !
>gondolták. Az idö nem folyik, hanem ketyeg, a tér pedig nem
>egy felület, hanem egy rács. Az ilyen világot lépésröl lépésre
>kell leírni, erre való az algoritmus, a számítógépprogram.
>Wolframot már 1980 óta foglalkoztatta, hogy mi történik, ha
>egyszerü számítógépprogramokat sok-sok lépésben hagyunk futni,
>számolni. Wolfram rácsos világában hihetetlenül egyszerüek a
>szabályok. Kockás papíron könnyen kipróbálható a következö
>algoritmus. A kockás papír felsö sorában egyetlen kockát
>satírozzunk be feketére, ez a kiindulópont. A következö sorok
>kitöltésének szabálya: minden kocka ugyanolyan színü, mint a
>felette levö, kivéve, ha annak fekete szomszédja van. Nézzünk
>még egy példát: ha egy kocka és a jobb oldali szomszédja
>fehér, akkor a következö sorban a kocka legyen ugyanolyan
>színü, mint a jelenlegi bal oldali szomszédja, a többi esetben
>legyen ellenkezö színü. Két szín esetében 256-féle ilyen
>szabályt lehet alkotni. Az eredményül kapott mintázatok nagy
>része szabályos, ismétlödö!
> alakzatokhoz vezet, de meglepö módon teljesen szabálytalan
>mintázat is adódhat egyes szabályok követéséböl. A
>fehér-fekete kockák rácsát, az algoritmikus eljárást
>sejtautomatának nevezik. (Az elsö sejtautomatát Neumann János
>írta le 1950-ben, amikor a biológiai szaporodás modelljét
>kereste. Késöbb Neumann mutatta ki, hogy a 29 színü kockákkal,
>"sejtekkel" müködö változat megfelel egy univerzális
>Turing-gépnek.) A "színek" számának növelésével egyre több és
>egyre bonyolultabb szabályt lehet megfogalmazni, természetesen
>az eredmények is változatosabbak lesznek. A legkülönbözöbb
>problémák megoldása vezethetö vissza ezekre az egyszerü, majd
>sokszor egymásután alkalmazott szabályokra. Ki lehet válogatni
>a prímszámokat, ki lehet számítani a pí értékét, de a
>jövedelemadót is, modellezni lehet a csillagok fejlödését is
>és így tovább. Wolfram szerint minden folyamat leírható ilyen
>számítással, hiszen nem történik más, mint az, hogy a világ
>egyik állapotából átmegy egy másikba. Az ös!
>szetett, bonyolult jelenségek mögött nem kell összetett okokat
>keresni, minden visszavezethetö egyszerü algoritmusok
>futtatására. Bizonyos minimális teljesítmény felett bármilyen
>számítógép alkalmas sejtautomatának, minden számítás
>elvégezhetö vele. Mindent ki lehet számítani, csak meg kell
>hozzá találni a megfelelö algoritmust. Wolfram csak az
>alapokat rakta le, a lehetöséget mutatta meg, az adott
>problémát megoldó, leíró algoritmust ezután kell megtalálni.
>Ma még a szakemberek sem vállalkoznak annak megítélésére,
>vajon Wolfram valóban tudományos forradalmat indított-e el.
>Kritikusai szerint nem tett mást, mint egységes keretbe
>foglalta össze az elmúlt húsz évben mások által kifejtett
>gondolatokat. Wolfram a saját részeredményeit, a tudományos
>világ megszokott müködési rendjével szakítva, nem közölte
>szakfolyóiratokban, így azok vitája is csak most kezdödhet
>meg. A szakértök óvják a laikus olvasókat, mert ök képtelenek
>a már elfogadott tudományos igazságokat és Wolfram bizo!
>nyítatlan ötleteit szétválasztani. Azért is nehéz a szerzö
>saját gondolatait fellelni, mert a tudományos publikálás
>szabályait semmibe véve, kötetében nincsenek hivatkozások, nem
>derül ki, hogy egyes részleteket honnan, kitöl idéz. Mindössze
>az apró betüs és terjedelmes függelék foglalkozik az
>elözményekkel. Tapasztalatok szerint jó esetben néhány száz
>oldal után az érdeklödö és elszánt olvasó is feladja az
>olvasást. Egyszerüen elfárad a részletektöl, és a hátralévö
>fejezetekben már csak az ábrákat nézegeti. Sajtónyilatkozatai
>szerint Wolfram nem lepödött meg azon, hogy elsö olvasásra
>sokan nem értik meg gondolatait. A kötetet szerinte sokszor
>kell újraolvasni, úgy, ahogy a filozófiai értekezéseket
>szokás. A könyvet ennek ellenére veszik, mint a cukrot, amiben
>persze a divat hatása is jelentös lehet.