Jó Möggyesi Peti fölül a lovára,
Oszt bőszen kivágtat szélös nagy határba.
Mátkájáhó mönne, de nem mer szégénke,
Mer a mátka durcás, hogy sosincs neki péze.
Aranyló búzatáblák mellett visz az úttya,
Csicsörög is neki sok dalos madárka.
Aszt csicsörgik azok kedvesen, vidáman,
Nagy dógokra születté’, de csak úgy titokba’.
Sok cifra uraság tanítand maj’ tégöd,
Számot is kapsz tűlük, ha okításuk értöd.
Ha tartod a szád, de nyelved mégis fürge,
Az országnak te löhecc legelső emböre.
Hatalom, gazdagság üti a markodat,
Pézöd lösz annyi, mint égön a csillag.
Jaj, meg is örűt Peti ennek nagyon,
Durcás mátkájáhó nyomba’ eevágtatott.
E’ meséte neki tüvirű, högyire,
Hogy lösz mos’má’ péze, fényös a gyüvője.
Lösz mos’má’ bugyira, csipkére, púderra,
Jampi szoknyára, selyöm kombinéra.
Hej, meg is örűtek a lejányos házná’
Hívták is a cigánt, hogy most aztán húzná,
Mer’ akkora, hatalmas lagzit csaptak nyomba’
Elhallott a híre hetedhét országra.
Azóta sok víz lefolyt mán a Dunán,
A jóslat betőtt, mit csicserge sok madár.
Betőtt a jóslat, Peti miniszter lött,
Nyelve munkája lám, lőn eredményös.
A sok kis madárka kies szép hazánkba'
Vidáman csicsörög, röpdösve, cikázva,
most is azt danójja, fütyüli, csicsörgi,
Kinek nyelve fürge, az sokra viheti.
