félted, akiket szeretsz, akik rád számítanak, akikért felelősséget érzel, amit elértél, és amit még elérhetsz, mindent, amit kaptál, mindent, amit adtál, emlékeket, lehetőségeket, csak egyvalakit felejtesz el félteni: saját magad. pedig benned van a holnapod, a magocska akkor is benn lapul a földben, ha évek óta elfelejtett kicsírázni, mert már régen nem sütött a nap, csak vár türelmesen, hogy elég legyen a könny, ami öntözte, és az esőfelhők helyén kisüssön végre a
nap