Néha azt hiszem, van értelme a dolgoknak, néha meg azt hogy nincs. Ha viszont nincs, akkor minden tökmindegy, vagyis miért nem csinálhatnék dolgokat (pl ide firklás).

A cinizmus valóban védőpajzs: a korábban ért kudarcok megkövült, egymásra rakódott lenyomata Ebbe n van valami. Én kicsit talán sötétebb színben látom a világot, mint kéne (mint jó lenne), ezért soxor nem gondolok bele dolgokba, mer az jobb. Csak csinálom, úgy bele a semmibe oszt majd lesz valami. És amikor nincs semmi hatása annak amit csinálok(vagy én nem látom) akkor megint jól elmegy a kedvem az egésztől, és legszívesebben feküdnék egy sáros gödörben egész nap (ennek is van annyi értelme, mint másnak), csak hát az nagyon unalmas. Talán a cinizmus segít, hogy ne vegyük oian komoian a dolgokat (amiben, teszem azt kudarc ért), amiket komoian illik venni (az élet, a világmindenség, meg minden :-). Mert semmit sem érdemes szvsz túl komolyan venni. De igen. Ez is változik. áááh, most is nem érdekel (illetve igen) hogy mi lesz ennek a betűhalmaznak az eredménye, mert ha érdekelne akkor valszeg nyomnám a bekkszpészt, (mer úgysenemvan értelme), de ehelyett írok, lesz ami lesz (és reménykedem a hatásban, vagy miben)

kudarcok megkövült, egymásra rakódott lenyomata hát igen. pedig nekem még kéne, hogy "csillogjon a szemem" mer elég fiatal vagyok. Mi lesz tíz év múlva, ááá már most félek :-DDD

Na nyomjunk egy Ok-ot, azt lesz ami lesz...