Az ösztönökről még két dolog jutott eszembe.
Egy: ha minden kutyának ki kéne elégíteni az ösztönét, mert különben nem tudna tovább élni, netalán boldogtalan lenne, akkor az azt jelentené, hogy minden kóbor, keverék, idegbeteg kutya legalánn egyszer párzana és kölyköket hozna a világra. Ha így lenne, akkor ennél is több kóbor eb lenne. Nem?

Kettő: Senkihez sem akarom hasonlítani a következőkben vázolt embert itt a fórumon, mert ez már mindednnek a teteje és a torta habján is csak a krém lehet.
Szóval van egy lány, a 2 éves keverék kutyájával. A kutya fél évesen lett megmentve, kigyógyítva a parvóból, feltáplálva, kiképzeve. Ez még mind szép és jó, sőt, becsülendő. A kutya úgy néz ki, mint egy golden, de egyes állítások szerint snaci-német vizsla keverék. na ez a kettő még véletlen se látszik rajta! Ezzel még nem lenne semmi baj, de azzal a mottóval, hogy a kutya teljes életéhez egyszer kell, hogy szüljön, az agyunkra megy. A kutyáról még annyit kell tudni, hogy egy idegbeteg, agresszív kutya, mindenkit legyaláz, ha rájön az 5 perc, egy fél évre teljesen elszállt az agya... tehát rettenet. A gazdát nem lehet lebeszélni arról, hogy nem fedeztesse és esetleg még ivartalanítassa is, majhogynem mi volunk a gyilkos, állatkínzó barbárok, hogy felvetettük ezt. Sőt, még keverékellenes is lettem!
Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy amíg ilyen lehet, addig kevés olyan dolog van, amin meg tudok lepődni.
És még egy rossz tulajdonságom: túl pesszimista és realista vagyok.
Fruzsi