Csak akkor mit kezdjek ezekkel:
„Khariszok (gör. Kharitesz, lat. Gratiae) – a báj és a szépség istennői, Zeusznak, a legfőbb istennek és Eurünomé Ókeanisznak leányai. [Bekezdés.] Zeusztól való származásuk nem kétségtelen; egyes mítoszok szerint Héliosz napisten és Aiglé Naiasz leányai. Számuk sem mindig egyezik valamennyi ókori szerzőnél. Rendszerint három Khariszról tesznek említést; a triász tagjai: Aglaia, a ťTündöklőŤ, Euphroszüné, a ťJókedvŤ és Thaleia, a ťVirágzóŤ. Ismerünk azonban másokat is, így az egyik változat szerint Kharisz (vagy Aglaia) volt a felesége Héphaisztosznak […]” (Zamarovský, Vojtech 1970. Istenek és hősök a görög-római mondavilágban. A–Z. Móra Könyvkiadó, Budapest, 261–2).
„Khariszok (gör. Kharitesz: kedvesek): a báj görög istennői (a római Gráciák). Zeusz és Eurünomé Ókeanisz leányai (egyes mítoszok szerint nem Zeusz volt az apjuk). […]” (Szepes Erika [szerk.] 1993. Antik lexikon. Corvina, Budapest, 301).
„Charis (f[emale]) Greek charis ‘grace’, name of one of the Three Graces in Greek mythology. Used in the 20th c.[entury] but infrequently” (Dunkling, Leslie–Gosling, William 1985. The new American dictionary of baby names. Signet, New York, 70).
Ez csak úgy történhetett, ha az ógörög Kharisz név elterjedt világszerte (női névként), aztán az újgörögben férfinévvé vált. Noha ez egyáltalán nem lehetetlen, mindenképp igen furcsának tekinthető, és valamiféle magyarázatot igényel. Ez a magyarázat érdekelne engem.