Kedves padisah(75)!
Kérdezed:
"Ha jól gondolom, a gravitációs zavarásra is érvényes az energia, és impulzusmegmaradás, tehát nemcsak a megzavart égitest pályálya változik, hanem a megzavaróé is. "
Természetesen. Viszont ha a zavaró égitest sokkal nagyobb tömegű, akkor elsősorban a megzavartaknak fog megváltozni a pályájuk.
Kilépés az ekliptikából:
Elsősorban a kisebb tömegű égitestek kilépése várható, miközben a viszonylag nagyobb tömegűek pályasíkja alig dől meg a szabályoshoz képest.
"Az egy érdekes gondolat, hogy nagyobb égitestek kialakulhatnak -e a Naptól viszonylag távol, hiszen a képződésükhöz szükséges gáz, és porfelhő viszonylag ritka. "
Szerintem a Nap egykori helyén is viszonylag ritka lehetett. Csak éppen a Nap szerencséjére nem volt egy másik nap, amelyik elfújta volna a gázt, és nem volt túl nagy impulzusmomentum, amely megakadályozta volna a tömörülést, így a versenyben ő "győzött".
"A keringés, a napszél , és a gravitáció kialakíthat egy egyensúlyi zónát, ahol viszonylag sok gáz gyűlhet össze, egy gyűrű formájában. Ebből kialakulhat égitest is (gázóriás, vagy üstökösök halmaza) ... "
Igen, így vélem magam is.
"Amúgy nekem nem tiszta, hogy mitől alakul ki a galaxisokra, és a naprendszerek keletkezésekor is jellemző spirális, sík elrendeződés. "
A sík elrendeződés egyértelműen az impulzusmomentum megmaradás következménye, ti. ez az, ami nem engedi a keringő objektumok számára a síkon belüli korlátlan tömörülést.
De a síkon belül mégsem egyenletes a tömegeloszlás, mert a keringő testek NEM csak a központ gravitációs terét észlelik, hanem egymásét is. Ezért a nagyjából közös pályán keringő testek mozgása szinkronizálódhat, illetve a tömörülésa pálya mentén még folyhat tovább - feltéve, hogy elég gáz van még jelen, ahogy korábban írtam.
Van itt egy jópofa Naprendszer nézegető program, aki még nem látta:
Solar System Viewer
Ezzel megtekinthetjük a belső, és a külső kisbolygó övezetet is, üstökösökkel együtt is.
A NEO Program honlapján pedig 3D-ben, forgatásokkal és zoommal is megszemlélhetjük a bolygók, illetve a Földre nézve legveszélyesebb aszteroidák pályáját.
Látható az is, hogy a Pluto kilóg az ekliptikából, és hogy a Neptunusszal valaha szoros kölcsönhatásba kerülhetett (most is rezonanciában van vele).