Haho Pajlyng,

Köszi a részletes választ. Igen, tudom, fel kell vennem a boxkesztyűt.

A párom az édesanyja egyik húzása után azt mondta nekem, hogy 6 éves koráig csak úgy láthatja majd az unokáját, ha mindketten ott vagyunk. Ennél komolyabb kritikát szerintem egy anya nem kaphat. Nem kétséges, hogy mindenben támogat. De mióta őt is ennyire zsibbasztja A., már néha ott tartunk, hogy ő panaszkodik nekem. Én már csak nyugtatom és nem mondok csak amennyit muszály, mert tudom, hogy fáj neki, hogy a fenébe ne, ő is jobban szeretne egy jófej anyát.

Apóssal az a baj, hogy papucs, bocs. Nem birja a lelki terrort és mindenben enged. Most meg a fiától várja, hogy a 35 év alatt ráhagyott, eltolt dolgait rendbehozza az elkényeztetett A.-nál, mert már ő sem birja idegekkel. Vele nem lehet szövetkezni A. ellen, mert azért csak vele él, őt választotta és akármi is van, védi, rosszul esik neki ha bántják. Iszonyú fonák helyzet, de ez van.

A sőgornőm tiszta anyja, bár nem igazán birják egymást, valószinűleg pont ezért. Csak akkor jelentkezik, ha kell neki valami, vagy baja van. Csak úgy látogatni vagy telefonon beszélgetni nem szokott. Ő a másik probléma a családban, de ezt most hagyom.

Én viszont olyan szinten torkig vagyok a helyzettel, hogy már egy óra A.-sal is két napra lezsibbaszt és kiakaszt. A páromnak már nem akarok panaszkodni.
Mindenki azt tanácsolja, hogy eresszem el a fülem mellett ha hülyeséget beszél, de ez számomra egyben azt is jelenti, hogy elkönyvelem hülyének, mert ezt egy értelmes emberrel nem tudom megcsinálni. Valószinűleg ide kellene eljutnom.
Sajnos úgy neveltek, hogy az idősebbeket feltétlenül tisztelni kell, és a szüleim is maximálisan tisztelték egymás szüleit, pedig ott sem volt rózsás a helyzet. Anyukám is (pl. legutoljára az esküvőn, pedig ott még egész jól viselkedett) szembesült vele, hogy nem túlzok és milyen egy hisztizsák az A. Mikor a véleményét kértem, azt javasolta, ne hagyjak rá mindent, ő néha beszólna a helyemben, csak úgy miheztartás végett. Apu azt mondja semmiképp se. Mit is tudnak a pasik a nők közötti ádáz küzdelem kezeléséről?! Akkor már anyu is azt mondta, hát igen, valószinűleg felesleges. Akkor meg minek? Én eredményt akarok látni, nem a sport kedvéért csinálni.

Na, az esküvő az külön szám volt, az előkészületeket nagyban beárnyékolta, hogy úgysem tudjuk úgy megszervezni, hogy A.-nak tetsszen, mert úgy csakis ő maga tudta volna megszervezni, viszont gondosan jó távol tartottuk az egésztől. Párom menetközben megjegyezte párszor, hogy mégiscsak kettesben kellett volna esküdni, hogy esély se legyen ilyesmire, én meg modtam, hogy ne, mert akkor jogosan sértődne meg. Nekem is nagyon szarul esne, ha a fiam nem hivna meg az esküvőjére. Utólag belátom, hiba volt. : ) Mert igy meg az esik szarul, ahogy végigbőgte, kellemetlenkedte és fintorogta az egészet. De az én szüleimhez meg ragaszkodtam. Az meg már totál hülyeség, hogy csak A-t bojkkottáljuk! Agyrém!!! Egy örök életre lelkiismeretfurdalásom lett volna. Na mindegy, ezt csak a teljesebb kép kedvéért. Én nem akarom a fiától elszakitani, csak azt várnám el, hogy ha én tiszteletben tartom, majd viszonozza. Próbáltam kivárni, majdcsak rájön, hogy nem én jelentek veszélyt a fiával való kapcsolatára, hanem ő maga.
De nem.

Ha nyugdijba megy és jön a baba (a kettő nagyjából egy időre esik majd) úgyis meg kell vivnunk a csatát, hozzáértők azt is modták már, hogy ne féljek, a gyerek jó fegyelmező lehetőség lesz, mert ha látni akarja, úgyis megtanul szociálisan viselkedni. Szerintem nem fejlődőképes, úgyhogy nagyon kiváncsi leszek.
Ha meglátom, (semmit nem tesz vagy mond) máris kellemetlen érzés fog el. Zavar, mert nem tudok mit kezdeni ezzel a viselkedésformával.
Csak annyit szeretnék elérni, hogy ne idegesitsen a jelenléte, egy-két órát kibirjak a társaságában tartós idegkárosodás nélkül. Erre várok jellemerősitő gyakorlatokat, tippeket.