Kedves Zihna!
Nem akarok fogadatlan prókátor lenni, de azt hiszem ismerem ezt az A. fajtát. Ahogy olvastam a történetetdet, három dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy A.-n nem tudsz változtatni, valószínűleg lassan klimakszol és ő soha nem fog úgy örülni a fia boldogságának, mint az én A-m. Szerintem az én A-m őszintén szereti a fiát a tied pedig önzésből. Ezért hiszi azt, hogy ő csak az ő kicsi fia lehet. A másik az, hogy ha nekem ebbe a szituba kellen gyereket szülnöm és tudnám az A. várható reakcióját, akkor tuti, hogy nagyon határozott és néha talán kicsit sértő is lennék vele szembe. Ehhez persze előre tisztáznám a párommal azt, hogy ki mellé fog állni ebben a harcban ja és apósnak is előre elmondnaám, hogy ez nem bunkóság, hanem a családi életed és a gyereked megvédése, nem ellene irányul. kkérném mind a két pasi segítségét és a sógornőmet is szövetségessé avatnám, na persze csak úgy, hogy ha A. esetleg neki hőbölögne, hogy én nem engedem az unokáját...akkor ne szítsa tüzet, hanem csillapítsa le A-t. Tehát ha én lefektetnéma gyerekemet és ő fel akarná venni, akkor én kivenném a kezéből és közölném vele, hogy őt ilyenkor aludni szokott, ez a mi házunk és én vagyok ennek a picinek az anja, úgyhogy én fogom eldönteni, hogy mikor alszik. És ezzel visszatenném a helyére. Nem kérném, mert akkor van lehetősége a kérést megtagadni. Ő az a típusú ember, hogy ha egy kicsi kis felületet is hagysz, akkor rögtön támadásba lendül. De ha látja, hogy stabil a helyzeted, akkor meglepődik és visszavonul gondolkozni. A harmadik dolog ami eszembe jutott, hogy a szomszédunkban lakik egy velünk egyidős pár, akinek van egy kisfiúk és a lánynak ua. A. van, mint neked. Ő 7 évig tűrte és most a múlt hét végén volt a kisfiú szülinapja és mindneki ott volt (mi is, én A. mellett ültem, mert engem nagyon szeret. mindig azt mondja a menyének, hogy látod a kriszta bezzeg ki tud takarítani, nála soha nincs mosatlan...stb. bár igaz, hogy nekem nincs is gyerekem, de m1) és a lány kaikadt. kijött belőle az összes vélt vagy valós sérelem és azt mondta az anyósának, hogy legközelebb akkor jöhet ide, ha megtanulja szeretni a fiát, tisztelni a fia feleségét és értékelni az egészséges unokáját. és szó szerint kirakta a szűrét. A: ránézett a fiára, hogy ő ezt hagyja-e, de a srác csak annyit mondott, hogy "Anyám, most mit csináljak? nekem már ők a családom, hozzájuk tartozom és ők azok akikkel élek. ha télleg szeretsz engem, akkor fogadd el és próbálj meg a nejem elvűrűsai szerint viselkedni, ha itt vagy. ha mi megyünk hozzád, akkor mi is ezt fogjuk tenni.". Na azóta A: nem beszél a lánnyal, de viszont nem is ugat bele.

Hát ennyi, szerintem elég hasznos lehet neked is. MIndazonáltal szerintem nem kell ennyire durvának lenni, inkább csak határozottnak. Ja és alegfontosabb, hogy soha ne neki akarj megfelelni, hanem a férjednek. minden gond megoldódik, csak idő kell hozzá, de a házasságot fontosabb annál, hogy akár egy napot is úgy élj le, hogy harag van köztetek emiatt. Mindig légy önmagad , hiszen a férjed így szeretett meg. Ja és a férjed sokat tud segíteni neked ebben, ha anyós látja, hogy köztetek mindig minden rendben van. Előbb utóbb elfárad és feladja. Ne félj a konfliktustól, ha kell minden hónapban vesszetek össze vele, ha bejelentés nélkül érkeznek. Gondolj arra, hogy ezt azért teszitek, mert majd eccerbéke lesz. Az ilyen jelegű gondok mindig erősítik a kapcsolatot. Ha bele akarnak szólni a programotokba, mondd, hogy nektek el kell menni, mert már eligérkeztetek é igenis dobd ki őket. Vegye észre, hogy nem ő nyalta hegyesre a piramist. Punk-tum.

Remélem nem írtam túl nagy hülyeségetek, én ezek egy részét alkalmaztam, egy részét közvetlen közelről láttam, úgyhogy szerintem használható. Várom a válaszod: py