Büdösek vagyunk. Szaglunk. Áporodott a leheletünk. Az alsóneműinkről pedig jobb nem is beszélni. Ezt vágják mosdatlan arcunkba a honi tisztálkodási kultúrát vizslató felmérések. Nem kenyerünk a higiénia, a jól dezodorált, finnyás orrú Európa Ház lakói meg csak vágják nyugodtan az arcokat, mondhatnánk szittya, kurucos tempóval. De nem tesszük. Ugyanis többről van szó. Magát a jelenséget, annak részelemeit ki-ki maga is tapasztalhatja egyébként, ha orra van az ilyesmihez.

A demokrácia újsütetű bajnokai eljátszanak egy elég rossz komédiát (a Fidesz autópálya-panamáira mutogatva), miszerint még ez egyszer, becs'' szóra, utoljára, nem lesz közbeszerzéses autópálya-tender, mert az túl lassú és időigényes (ilyen egyébként a demokrácia: lassú, költséges és időigényes, csak nem érdemes nagyon megkerülni, mert csak rosszabb jön), inkább meghívásos versenytárgyaláson választják ki, aki olyat és annyiért kínál, ami nekünk is megfelel és nekünk is tetszik. Szóval, ismét a régi szép új világ. Csöbörből vödörbe, egyik 19, a másik egy híján húsz, ha patinás népi szólásokkal akarnám megfejelni a történteket. Aztán (micsoda szolid birkózás mehetett a háttérben) gyorsan jött a visszakozz – még nem túl későn, de kissé kínosan. Senki se gondolta úgy és azt. Csak mi jót akartunk. Az kevés. Jól is kell csinálni. Különben maradunk büdös komcsik.

Mert azt mi megérezzük. Márpedig az ilyesmihez van orrunk. Ha valami bűzlik a közélet tisztasága és a politikai higiénia körül, ha valakiknek túl ragadós a kezük. Még ha sokakra ráférne is a tisztálkodás, hogy később ne kelljen mások helyett se mosakodniuk. A tisztaság ugyanis fél egészség.