Örülök, hogy felvetettétek ezt a félelem, szorongás, nevezzük annak aminek akarjuk témát. A lényeg a dologban szerintem az, hogy a repüléshez lelkileg és fizikailag nagggyyon egyben kell lenni. A negatívan befolyásoló dolgok igen mélyről tudnak jönni, melyek csak alapos önviszgálat után kerülnek a felszínre. Lehet egy nagy szerelem utáni szakítás, rázós vizsgaidőszak vagy egy beteg családtag. Amíg az ilyen dolgokat nem dolgozza fel az ember addig nincs nyugodt és biztonságos repülés. A talajtól való kb.1000 m-es eltávolodás után nálam is szokott jelentkezni a mérhetetlen egyedüllét érzése, de ez kb. fél percig tart. Minél durvább az időjárás és gépészkedni kell, annál inkább nincs idő ilyenekre gondolni.
A másik dolog amit tanácsolni tudok, az az elmélkedés az aerodinamikáról. Ne mondja nekem senki, hogy egy gyorstalpaló tanfolyam után tökéletesen össze tudja foglalni egy negatív spirál során szárnyon lejátszódó áramlástani jelenségeket.
Visszatérve az első témához, csak megerősíteni tudom a kfki-n olvasható híres külföldi pilóta írását, miszerint a siklóernyőzés mellett űzzünk kiegészítő sportokat. Lehetőleg a hosszabb kitartást igénylő fajtából, pl. hosszútávfutás, úszás.
Remélem hamarosan véget ér ez a trópikus időjárás és még lehet az idén itthon jókat repülni.
Mindenkinek Jó leszállást!