Iszonyatosan jó volt, az eddigi legjobb Szigetes koncertem. Sajnos a Sirens alatt kb 5 percre el kellett hagynom a sátrat, mert ha nem tettem volna, akkor összerogytam volna dehidráció következtében, de az Agony And Ecstasy-re már vissza is értem. Nekem is a Morphine Child volt az egyik csúcs (az a téma!) A dedikáláson is hihetetlen jófejek voltak, mindenkivel lehetett fotózkodni, az egyik legbarátságosabb zenekar, akikkel valaha találkoztam. És Jeff szinte második frontemberként funkcionált, én őszintén szólva többet figyeltem rá, mint Damondra :) Szerintem jobban jártunk, mintha Al jött volna, nem mintha bajom lenne vele. Madness reigns!