Nem vagyunk egyformák

Én úgy gondolom, hogy minden családnak meg van a terhelhetősége, tűrőképessége. Emiatt mondom azt, hogy nem szeretnék sérült babát. Tekintsd önzőségnek, a magam és a családom javára, elfogadom, de a meglévő egészséges családom mindennapi életét nem áldoznám fel...

Én átlagos gyerekekkel (kamaszokkal) foglalkoztam, nem hiszem, hogy türelmetlenséggel lehetne vádolni.

Ha mindenféleképp fogyatékos lenne a baba, akkor inkább nem vállalnám. Így is elég a rizikó, hogy a kicsi bármilyen módon (fertőzés, baleset, nem szűrhető rendelellenesség) megsérül és nem élhetne teljes és önálló életet, legalább az indulást próbáljuk meg maximálisan bebiztosítani.

És ennek nincs köze ahhoz, hogy pocakos vagy sem az ember...

Szunya