Én csak most jöttem haza Veszprémből, szóval most olvastam a topicot. A Gázlóról már mindent leírtak ugyan, de azért én is leírom az élményeimet.

A rajtnál megláttam egy topikmezest embert, mint kiderült, Orbyról van szó, de ezután közvetlenül megérkeztek a haverjaim, így nem ismerkedtem meg mással. Talán már írtam, hogy nekem ez az első hegyi túrám, sőt, a bejáráson kívül (kb. 3 hete bejártam a 90-es útvonalát) az első hegyi biciklizésem is. Egy négyes csapattal voltam, aki két volt gimis osztálytársamból állt, meg egyikük öccséből (és persze belőlem).

Az idő remek volt, a hangulat szintén, és Herendig semmi különös nem történt. Ott elkövettem azt a hibát, hogy nem vettem fel vizet, pedig az 1,2 literből már csak kb. 0,9 volt (vedelős típus vagyok). Aztán jött az a kis emelkedő aszfalton, ami nem vészes, de fogyasztja a vizet. Ezután az a napos-füves szakasz, amit én borzasztóan utáltam, mert - teleszkópom nem lévén - a fűcsomókkal teli földút szétrázza a kezem. Fodortanya, hullámvasút (rázással), dzsumbuj a Tiszta forrás környékén (ahol nem tettünk meg 5 km-t pluszban a vízért). Itt kezdtem egy kicsit aggódni, mert kezdtem érezni a lábam és nem érezni a kezem, és tudtam, hogy még sehol sem vagyunk.

Ezután ha jól emlékszem Királykapuig jobbára lejtett az út, az EP-nál meg is álltunk kicsit enni-inni. Ezután jött az a tényleg szép rész, amiről már többen is írtak, mígnem odaértünk a két túra elágazásához, majd 1-2 km múlva a Kőris-hegy lábához.

Ekkor nekem 3 korty vizem volt. A többiek gyorsan otthagytak, mert hegyen én voltam a leglassúbb, de nem volt gond, beálltam a saját tempómra, és olyan lazán feljutottam a csúcsra, hogy magam is meglepődtem. A többiek talán egy-két percet vertek rám (azzal együtt, hogy kétszer megálltak enni, illetve picit eltévedni, amikor én behoztam őket).

A legjobb dolog a túrán, és erről még senki nem írt, a Kőris-hegyen lévő kellemesen hűvös, enyhén citromos víz volt! Én egyből lenyomtam fél litert belőle, majd minden kulacsom újratöltettem, és optimizmussal vártam a 20 km-es lejtőt Vinyéig. Hát ez nem volt olyan jó, mint számítottam, mert személy szerint utálom a laza murvás lejtőket. Egész komolyan alig vártam, hogy Vinyére érjünk, különösen azért, mert a Kőris-hegyen beígérték, hogy a Pokol csárdában kiváló palacsintát sütnek pár perc alatt. Persze nemcsak murváson mentünk lefeleé, volt aszfaltos rész is az elején, amiben viszont szintén nem sok örömünk telt: egyik társam egy kátyuba belezúgott 45-tel, aminek szép kis durrdefekt lett az eredménye. Csodák-csodájára a felni nem sérült.

Végül odaértünk Vinyére, ahol először azzal sokkoltak minket, hogy nincs palacsinta, de aztán mégis lett. Itt egy kicsit elidőztünk. Ezután jött a gázlós rész. Az első két gázló száraz volt, viszont szerencsére a többiben volt víz, az utolsóban határozottan sok! Király volt! Egyébként ez a rész is nagyon szép. Itt kifejezetten jó erőben is éreztem magam. Porva-Csesznek vasútállomás után volt egy kisebb emelkedő talán Kisszépalmapusztára, de még ez is jól esett. Ezután legurultunk Bakonybélre, ami a túra legállatabb lejtője szerintem: szűk, de nem rossz minőségű hegyi út, lejt rendesen, de kanyarog is, így aztán elég technikás. Tiszta élvezet!

Bakonybélen megint elidőztünk egy kicsit a kocsmába meg a kútnál. Én tudtam mi jön, és az a bejáráson nagyon rosszul esett. Azt hiszem itt csatlakozott hozzánk az a zirci srác, akivel aztán a célig együtt mentünk. Aztán megindultunk, először én elöl, mert én tudtam merre kell menni, de aztán hamar utolsó lettem (igazából csak egy helyen lehet itt eltéveszteni az utat: egy Y-elágazásnál, ahol vmi patakon kell átkelni). Az emelkedő meg azután kezdődik. Az emelkedő végére viszont faragtam a hátrányomból.

Ezután lementünk egy nagyon pocsék úton Hárskútig, majd jött a márkói lejtő. Itt persze hasznát láttam annak, aminek a hegyen fölfelé kárát: éspedig, hogy rajtam volt négyünk közül a legtöbb súlyfelesleg. 63 km/h volt a maximumom tekerés nélkül. A hadiút már olyan fesztivál hangulatban telt (lagalábbis számomra) a szembeszél ellenére, mert akkor már tudtam, hogy végigcsináltam, és alig volt valami hátra. A cél előtt még meg kellett mászni marha meredek Buhim utcát Veszprémben, aztán begurultunk a célba. És én még akkor is jó erőben éreztem magam (még aznap bringáztam is Veszprémben).

A szervezés tényleg profi volt, az idő is kiváló, és jövőre, ha itthon leszek, szintén menni szeretnék. Sőt határozottan elgondolkodtam, hogy inkább montiznom kellene outi helyett. Eddig Szegeden laktam, szóval nem nagyon volt alternatíva, viszont a közeljövöben meg valószínűleg biciklizni sem fogok, de majd meglátjuk.

Statisztikák (pici eltérés lehet, mert már kitöröltem az órából, és nem írtam fel, de majdnem pontosan ennyi):

Táv: 135 km
Bruttó idő: 9:00
Nettó idő: 7:15
Nettó átlag: 18,6 km/h
Max. sebesség: 63 km/h