Sajnos dohányzom, de fizikailag semmi örömöt nem okoz, azt meg kifejezetten utálom, hogy büdösnek érzem magam tőle. Arról van szó, hogy az ember ifjonti korában elkezdi "poénból" aztán képtelen abbahagyni, mert hiányzik neki a mozdulat.

Viszont nem ezért írtam, hanem a véleményetek kérem.
Amikor megismerkedtem a barátommal (utálja a cigarettát) nagyon jól tudta, hogy dohányzom, sőt azt állította, hogy őt zavarja ugyan, de nem kíván beleszólni a dolgaimba. Eleinte simán rágyújthattam előtte (ez persze nem azt jelentette, hogy egymás után szívtam a cigiket, hanem mondjuk napi 3 szál), a kezdeti lelkesedés után azonban szóvá tette a dolgot, és mivel a kedvében akartam járni, drasztikusan lecsökkentettem az adagot, sőt, igyekeztem kerülni a dohányzást a jelenlétében. Ezzel azt értem el, hogy pár hónap múltán egyszerűen személyes sértésnek vette és veszi ha rágyújtok és napokig nem szól hozzám ilyen esetekben.