"Azt tudtam ,hogy az atom szinte "üres" és úgy tudtam, hogy a mag az ehez képest barominagyon "sűrű, tömör". Most ez is dől(bennem, belém). Végül már az anyag is "csak" semmi és, így nem kunszt a vákum energiája! "

Hát, a kulcsszó ezek szerint az "ehhez képest"...
Az ember számára egy vasgolyó is tömör, egy elektron szemszögéből viszont olyan, mint nekünk a csillagközi tér...

A magban valami hasonló váltás van, csak persze durvább fokozaton.

"A gondolataink 3D kötöttsége, ugye nem azanos a 3D-beniségével. A matekban jól kezelem a sokadik dimenziót is, bár vizualizálni nem tudom. (valójában úgy is csak 2D-t látunk) "

A dolog valszeg onnan ered, hogy az agy - ami önmagában bármire megtanítható szerkezet - nem képes a sajátjától eltérő világot megalkotni, csak olyan képeket képes felfogni, elképzelni, amiket egyszer már látott...

Végülis a kreativításunk minden esetben kimerül az egyszer már valamilyen szinten megismert dolgok ismétlésének a szintjén...

Valami hasonló miatt nem tudjuk elképzelni közvetlenül az extradimenzionális teret