davidia Creative Commons License 2002.07.23 0 0 195
Nem tudom, hogy mit fognak csinálni. De ha megnézzük, hogy Nyugat Európában a népesség hány százaléka él mezőgazdaságból és nálunk mennyi látható, hogy Mo-n több százezer embernek kell majd a mezőgazdaságon kivül más munka után néznie. Nagyban megkönnyitheti ezt, ha az eladott földért nem bagót kapnak, hanem néhány millió forinttal kezhetnek új életet.
Egy részük biztosan nyugdijba megy ismerve a mezőgazdaságból élők átlagéletkorát. Nyugdijkiegészitésként jól fog jönni a pénz.
Másik részüknek munkát kell találni. Lehet, hogy ez nem 2 nap alatt fog megtörténni. Az átmeneti időre is jól fog jönni a pénz. Természetesen az államnak fontos feladata, hogy időben felkészitse ezeket az embereket a váltástra pl. átképzéssel, illetve olyan programokkal, ami beruházókat, vagyis új munkaadókat vonz az adott területre. Ezt a feladat nemzeti lózungok ismételgetésével nem lehet helyettesiteni.
Az embereknek egy része biztos továbbra is mezőgazdaságból fog élni, de már nem mint önálló vállalkozó, hanem mint alkalmazott. De mi van ebben rossz, ha van biztos munka és jó fizetés? Ez a folyamat az iparban is megtörtént már párszáz éve.

Nyugodj meg, a racionális külföldi nem fogja megműveletlenül hagyni a magyar földet. Neki ez befektetés, amiből szeretne hasznot látni. Egy árucikk értékét az határozza mag, hogy mennyi profitot termel (a jövőbeni pénzáramlások jelenértéke). Ha ez nagyobb mint a vételár volt, jó üzletet csinált a befektető. Ha nem termel semmit a földön, akkor csak kiadása volt nulla bevétel mellet, tehát bukott az üzleten. Természetesen az állam adminisztációs eszközökkel is megakadályozhatja a föld parlagon tartását. Szerintem ilyen szabály most is van.

Tehát nem a jövőbeli helyzettől kell félni, ami előbb utóbb úgyis bekövetkezik, hanem az átmenettől. Ezt kellene minél fájdalommentesebbé és gyorsabbá tenni. Mondjuk racionális föld és foglalkoztatáspolitikával.

Előzmény: BISMARCK (194)