Az aktuális részhez:

Miért lenne abszurd, hogy a magon átmegy az e-?

Lényegében egyikük sem "golyó", vagy "golyókból álló részecske"....

Már alapszinten is kijön, hogy ha egy e- a magba zuhan, épp ugyan akkora sebességgel fogja elhagyni a magot, mint ahogy "becsapódott".

A mag tere a kvark méretű e- számára ritka.

Maguk a kvarkok se szilárd golyók... Csak rezgés/energiahalmazok, amikről nagyjából homályos sejtéseink vannak.

Szóval lényegében a tömeget maga az energia okozza, olyan, hogy anyag, szigorúan véve talán önálló dologként nem is létezik.

Maga az energia... Léphet kölcsönhatásba más energiákkal, és torzíthatja el a dimenziókat.

Lehet, hogy magukat a dimenziókat is az energia határozza meg. Így érthető, miért alakítja át maga körül az összeset egy hatalmas energiaszinttel rendelkező dolog - lehet marha gyors (fény) de lehet marha "nehéz" is: "anyagként" van benne jelen kegyetlen mennyiségű energia.

A c azért nem léphető át a mi világunkban, mert ez a torzítás határa. Saját szemszögéből megszűnteti a teret és az időt is, így további gyorsulás lehetetlen, hiszen nincs mihez képest gyorsulni, egyáltalán, lehetetlen bármilyen folyamat lezajlása, hiszen nincs idődimenzió.

A dolgot valahogy össze lehetne hozni a rezgő húrokkal: a proton- és elektron - energiák soha nem olvasztják egybe egymást...

Bár a rezgő húrokról dunsztom is alig van... Ez hiba.

Mindegy: p+ és e- nem olvad össze, vagy ha igen, akkor valami egészen érdekes dolog történhet: a magba behatoló e- nem azonos a kilépővel...
Ez nem lenne meglepő.

Ütközés nem játszódik le, hiszen a két részecske nem golyó: az ellentétes jellegű, rendkívül ritka struktúrák (amiknek nincs szilárd magja) legfeljebb egymásba csúszhatnak... A belsejükben lezajló folyomatok pedig lehet, hogy egyáltalán nem okoznak semmilyen változást, nem lépnek valódi kölcsönhatásba egymással, mint ahogy azt elvárnánk.

Jó, tudom hogy elég zavaros - mentségemre legyen, hogy éjjel 1 óra van.
Kis jóindulattal azért talán látszik benne a lényeg... ;)