"...A Himnusz egy imádság. a magyarok imádsága. és nem véletlenül kezdődik úgy, ISTEN... Kifejezi azt, hogy összetartozunk, minden magyar nevében szól Istenhez, és arra kéri, hogy álljon mellé a nehéz időkben..."

Igazad is van, de az igazság ennél bonyolultabb. A Himnusz több, mint egy imdság, hiszen hívők és nem hívők számára egyaránt a hazához, a magyar hazához kötődik. Ha elfogadnánk, hogy csak és csakis imádság, máris felmentenénk nem hívőket a Himnusz tiszteletének kötelezettsége alól: hiszen miért tiszteljen egy nem hívő egy imádságot egy olyan istenhez, amelyben nem hisz? Ennek ellenére, és ezzel együtt számodra igenis egy imádság, más számára pedig nem az; mégis együtt hallgatjuk, együtt énekeljük, és éppen ez köt össze bennünket, világnézeti különbségeink ellenére.

Éppen ezért soha ne éljünk vissza vele. Ne próbáljuk kisajátítani, és ne írjuk elő másoknak, hogy hogyan tisztelje a Himnuszt, hogy mit tiszteljen benne. Abban a pillanatban hazugsággá válna az addig makulátlan, őszinte fohász, ima, himnusz (itt műfajként írtam kisbetűvel). Láttunk már erre példát.