és találtam egy babycsacsi verset is. nem is volt olyan rossz költőnő:

Istennel bújtam ágyba.
Elsimította vánkosom.
Úgy álmodtam, ha megfogná mellem,
levenném a hálóingem.
De mozdulni se mertem
a mennyei csendben,
pedig lüktetett, jaj,
nagyon lüktetett gyarló testem.
Egy végtelen éj:
eltellt vagy száz év,
míg szép kezével hozzámért.
Megcirógatta arcom,
egész testemet.
Így szólt: minden testtájékodat,
jól tudod, ismerem.
És bűnbeestem.
Az Úr felvitt a mennybe,
egy darabig karjaiban heverhettem.

Feloldozott. Azt mondta:
szeretlek emberlány, én teremtettelek.
És bólogattak az angyalok.
Csak Máriára gondoltam.
Úgy éreztem, most én ő vagyok.

És mikor végre fellkelt a nap,
csörgött az óra:
fel kellett szálljak
a kispesti metróra.