Egyszer régen valószínűlag napszúrást kaptam. Éppen egy közértben vásároltam, amikor hányingert éreztem. Gyorsan kimentem a közért elé és éppen azt vizslattam, hová hányjak, ahová nem feltűnő és a következő kép már csak az, hogy fekszem hanyatt a földön és beszélnek hozzám. Fogalmam nem volt, hogy hol vagyok, mi történt velem. Elájultam. Egyszerűen csak a sötétség. Akkor gondoltam arra, hogyha a halál ennyire egyszerű, akkor nem is félek tőle.
Egyébként is inkább én haljak meg először, mint a szeretteim. Nem akarom őket eltemetni, és utána nélkülük élni tovább az életemet. Inkább akkor én.
Sö vagyok!!!