Hazudtak neked! Rejtegették és rejtegetik a káoszt, és téged is részesévé tettek ennek a démoni bűnszövetkezetnek, már magadnak is hazudsz. Nem mersz érzékien megháborodni, hogy magadhoz térj, csúszol-mászol a paranoiás ipar, állam, az érzéketlenség, az agykocsonyásítás, a cenzúra és önmagad sátánja előtt.
Még a szavaid is kilopták a szádból, és tolvajjá tettek, te is másokét árulod. Az angyalok széttárt szárnyakkal várnak, meglepve figyelik a ketyegő órát, nem értik, hogy miért nem szabotálsz, amikor a romlatlan, barbár káoszt kínálják tálcán, a pucér anarchiát, az érzékiség és a szellem panteonját, és te mégse velük konspirálsz. Miért nem leszel a káosz angyala? Jobbak az előre gyártott, műanyag, mucsainak álcázott globális dimenziók?

Pierre Bourdieau leírta neked: az állam azért iskoláz, hogy használati tárggyá tegyen, kisikálja agyadból a képzeletet, hogy örülj, ha a metamorfózisod legókká passzíthatod, hogy már gyermekként hullj le a személyes mítoszhorizontodról, és zúzd szét magad.

Ha még élsz, a lényedből anarchizmus és káosz fakad, mely jelkép-könyvekbe, mágikus baszószentélyekbe, eretnek gerillák búvóhelyére vezet. Utadon megpillantod a poros és lakhatatlan várost, ahol a jólét utcáin dezodorfelhőbe bújt bőrlebernyegek siklanak a fojtó dunsztban.

Vagy lehet, hogy valamit rosszul gondoltam végig? Kissé zavarban vagyok.