Kedves Makács Dezső!

> Erről a Szepanyik ősről annyit sikerült nekem is kideríteni, hogy valamilyen szláv, de nem tudtam pontosan kideríteni, hogy milyen szláv. Szlovák valószínűleg nem lehetett, mert születési helyeként a halotti anyakönyv Porosz-Sziléziát jelöli meg egy kibetűzhetetlen falunévvel.

A cseh - morva - szlovák neveket gyakran igen nehéz egymástól elkülöníteni, mivel egyrészt nyelvileg szinte folyamatos az átmenet (a családnevek meg nem a később létrejövő irodalmi nyelvből származnak, hanem a helyi dialektusokból), másrészt a történelem folyamán nagy volt a fluktuáció, harmadrészt a XVIII. sz-ig ez a három etnikum nem is határolódott el világosan egymástól.

Ha feltesszük, hogy a Szepanyik név egy korábbi Sztepanyikból származott, akkor ezt nyelvileg leginkább morva, szlovák ill. ukrán nyelvjárásokhoz lehet kötni: a magyar 'István'-nak megfelelő szláv nevek közt a cseh, a morva, a szlovák, az ukrán és az orosz változatokban van "p" (a lengyelben és a déli szláv nyelvekben viszont "f" van). Az "-ik" kicsinyítőképző miatt pedig kiesik a közép- és nyugati cseh, a nagy távolság miatt pedig az orosz.

Ha a fentiekhez a porosz-sziléziai előfordulást is hozzáadjuk, akkor a legvalószínűbb a morva eredet, de az ellengyelesedett nyugati cseh leszármazás sem zárható ki (a XIV-XVII. sz.-ban a lengyelek igen erős cseh műveltségi és etnikai hatás alatt álltak.)

Végülis az általam a 140. hozzászólásban felvetett többi megoldással is a fenti konklúzióra jutunk, mivel amikor én csak szlovák példát hozok, akkor annak egy jó része "lustaság": minthogy az esetek többségében cseh megfelelő is van, vö. szlk. spánok ~ cs. spánek 'álom', szlk. spanily' ~ cs. spanily' 'bájos' (ami meg a szlovákra és a csehre együtt igaz, az igaz a morvára is, mivel az nyelvileg a kettő közti átmenetet képviseli).