Folyóparton néma vár,
Fellette meg a madár is azt mondja, káááár...
Az idő meg folyik előtte el, csak folyik,
Olykor dagadt büszkeséggel, s gátakat szorít,
Máskor elfogyott reménnyel apad,
Partja üresen alá szakad...
A vár meg áll, elmélyülten a múltban,
Reményhangok még játszanak a zenélő kútban...
Kinyújtott bástyákkal várja ismét a harsona szót,
Kietlen falai közé, a hangos és élő valót...
Büszkén áll még, tartja a megölhetetlen remény,
Nem omlik össze hirtelen, szikla alapja kemény...
Tekintete a látóhatárnál továbbhaladt már,
Szürkefalú álmodó vár...