NAVARRE! Köszönet újra az interjúért! Nagyszerű! Ha lenne honlapja LZs-nak, ennek mindenképpen ott lenne a helye!

Tartozom egy vallomással: interjúm alanya nagy kedvencem. Mivel szubjektivitásom tirádákba torkollana, beszéljenek az objektív tények:
Már ez a kezdet is sokat sejtet! :-)

pályaválasztására komoly befolyással bírt a
jugoszláv indián, Gojko Mitic nagyszámú kalandja a délkelet-európai prérin,
Kiskoromban mindig indiánfilmeket és Tarzant lehetett látni a tévében nagyobb ünnepekkor, én is szerettem.

Divatos ember újságírói szempontból sosem voltam.
Ezt sajnos tapasztaltuk. A rajongó ugye mindig és mindenhol kedvenceiről szeretne olvasni, bár nem feltétlenül az ő "megerőszakolásuk" árán...

Hamlet: Nagyon örültem volna, hogy még egyszer eljátszhatom. Biztosan egészen másfajta előadás lett volna; amellett, hogy vártam volna az új impulzusokat, azt a tudást is, amit azóta megszereztem, beépítettem volna az alakításba.
Remélem, lesz még alkalma eljátszani! Az életkor (amint a korábbi példák mutatják), nem számít.

A kritikus egy adott estét látott, holnap már minden más, mégis ez marad meg, hiába tudom, hogy nem igaz.
A B&B kritika igaz!

Volt fantasztikus négy napom Mundruczó Kornéllal egy vizsgafilm kapcsán, forgatáson még ilyen jól sosem éreztem magam; a Nincsen nekem vágyam semmiben szerepeltem volna, csak Szabó Ildikó Chacho Romja miatt nem lehetett egyeztetni.
Személyes élmény: apukám évtizedekig járt egy szakmai társaságba M.K. apukájával. A fiút csak a Szomszédok egyes epizódjaiban láttam, pedig a filmjére (filmjeire?) nagyon kíváncsi lennék.

Ebben az elemben érzem igazán otthon magam, egy 80-100-as nézőszám mellett. Úgy gondolom, a nézőnek alapvető igénye van a közelikre.
Igen, igen, igen! Úgy szeretném, ha a Kamarában maradna!

Az volt a végső érvem, hogy a tizedik sor után mindegy hogy, a Hirtling, a Seress Zoli vagy én játszom-e a szerepet, a néző amúgy sem tud különbséget tenni.
Dehogynem! Idézhetem magam az 500. Padlásról? "Artúr szemének csillogása még a 13. sorból is látszott!" (az első 12 sorban protokolljegyesek üldögéltek)

Néha azt gondolom, hogy tíz év múlva már nem fogok élni. Bár egy-két biztosítás miatt nem ártana. A férfi színészek korán halnak.
Jaj, ne! Komolyan megrémít a keserűsége.

Nem vagyok az a hosszútávokra tervezgető ember, ilyeneken nem gondolkodom.
Amikor a másik interjúban ezt olvastam, elcsodálkoztam a dolgon, aztán rájöttem, hogy ezzel én is így vagyok, nevezhettek akár felelőtlennek is. A móri esettel tudatosult bennem, hogy bárki bármikor meghalhat, felesleges nagyon tervezgetni... (ezzel most ellentmondtam előző fájdalmas felkiáltásomnak - tudjuk ezt be annak, hogy az Ikrek jegyében születtem, a hozzá tartozó kettősséggel együtt)