Létezik egy másik László Zsolt, a Magyar Opearatőrök Szövetségének oszlopos tagja és nagy természetbarát. :) Sőt egy cselgáncsozó László Zsolt is van. :)))

CC, az általad fölsorolt filmek közül láttam néhányat, a saját véleményemet le tudom írni róluk. :)

A SZÖKÉS nagyon tetszett, tartalmas és sokrétegű film; akció-, kaland-, történelmi- és ugyanakkor társadalmi dráma is. Az Örökmozgóban láttam nemrég, utána volt egy beszélgetés Gyarmathy Líviával. Összesen 3-an maradtunk rajta, tehát családiasra sikeredett. :) Mesélt a film születéséről, Recskről (ott raboskodott a férje, aki a film forgatókönyvét írta). Nagyon sokáig forgattak, mert folyton elfogyott a pénzük. Tél volt, az Isten háta mögötti, határmenti vidéken, ahol a fogolytábort fölépítették, mindenkit elkapott a börtönhangulat. A statiszták egyszer azzal fenyegettek, hogy fölgyújtják a barakkokat, ha nem kapják meg a pénzüket... Szerencsére sikerült megoldani; sürgősen mobiltelefonoztak támogatójuknak, éjfélkor, hegytetőről, hogy legyen térerő, süvítő szélben...

Azért szerepel benne jópár lengyel színész is (azon túl, hogy külföldön is jobban eladható legyen a film), mert kevés színészt lehetett a forgatás teljes idejére "elkérni" a színházából - ingázni ugyanis a nagy távolság miatt lehetetlen volt. László Zsoltot szerencsére "kölcsönadták" az Új Színházból. :) Csak ő is, mint a stáb sok más tagja csúnyán lebetegedett a kemény télben, úgyhogy injekciókúrára jártak, sokszor lázasan forgattak. De hősiesen helytálltak, és szerintem - minden hibájával együtt is - nagyszerű filmet hoztak létre, amely messze veri a hollywoodi borzalmakat.

Ez játékfilm, szóval sok benne a kitalált elem, de az alapja valós történet. Gyarmathy azonban korábban már adózott a történelmi hűségnek: alapos dokumentumfilmet forgatott Recskről.

Érdekes, hogy bár a Szökés messze nem olyan durva, mint az a dok.film, mégsem kapott mozit - a Horn-kormány nem szerette, és nem nagyon forgalamzták, most is ritkán látni, bár volt a Dunán és az Urániában is játszották egyszer.

SZAMBA: nekem nagyon tetszett, őrült sok groteszk és találó szöveg és jelenet van benne színészekről, színészlétről - és a Színművészeti felvételiről... Nemrég láttam az M1-en, és magával ragadott fanyar hangulata. Nem ez a csúcs persze, de nagyon jók benne as színészek (hogy csak László Zsolt Cyranos jelenetét említsem).

GYILKOS KEDV: évezredekkel ezelőtt láttam, nem mondhatnám, hogy lenyűgözött. Nyers hangulatú társadalmi dráma jellegű képződmény, de nem éreztem elég kidolgozottnak. Egy iskolába induló kiscsajt (aki ma a Barátok köztben játszik...) elrabolnak, hogy prostit csináljanak belőle. Az apja éa a nagybátyja (LZS) hülyére keresik, közben emlékeim szerint még a maffiától is kérnek segítséget. Vagy tartoznak neki? Nem is emlékszem már. A kiscsaj végül megszökik. Az a vége, hogy rohan hazafelé és üvölt.

CHACHO ROM: most láttam a Filmszemlén. Nem ismertem Szabó Ildikó alkotásait, a Csajokat sem láttam, de azért nagyon kiváncsi voltam, nemcsak LZS miatt, hanem érdekelt, mit mesél nekem a roma kultúráról. És tényleg mese volt, egy hosszú, generációkat felölelő szenvedélyes és tragikus történet. Én nem unatkoztam rajta (bár előfordult, hogy elvesztettem a fonalat), a szakma viszont nem szerette. Helyenként kissé szájbarágós és túlzsúfolt volt, az igaz. Kaszás Gergő és Zsótér Sándor (magyar hangja Szakácsi Sándor...) viszont nagyon jó benne. László Zsolton, mint szőke cigányon, kissé meglepődtem, de elhittem az alakítását. Van egy jelenet, amiben egy pompás fakó lovon ül - mint aki nyeregbe született. :))

Akik szeretnek gyönyörködni LZS esztétikai szépségében és hangjában, ne nézzék meg: a film felében maszkban játszik (levágják az orrát ugyanis) és német szinkronnal beszél (koncentrációs tábor).

EL NINO: nagyon csöndes film, kisemberekről, akik kijátszák a bankrablókat, és bármilyen csúnya dolog is, megtartják maguknak a pénzt. Nem moralizáló film, de elgondolkodtat. LZs egy lecsúszott, rezignált, eseményekkel sodródó fotóművész, a film elején éppen megalkuszik, és egy reklámhoz készít felvételeket (valamiből élni kell...). A napfelkeltét fotózza, és egy pillanatra magával is ragadja az emberentúli természeti csoda. De aztán csak a hétköznapok sivársága és az érzelmek sivársága marad - egy kiábrándult nő, egy kisgyerek és kevés pénz. És utazás egész nap, vissza a büdös nagyvárosba. Közben a bankrablók rabolnak, aztán összefutnak hőseinkkel, akiktől valahogy nem is különböznek annyira... Végül meg is egyeznek és osztoznak a pénzen.

Maga a fotós meséli el nekünk a történetet, nagyon szép a narráció (gondolhatjátok) és az utolsó mondat, a bűntudaté: "ma utoljára kelt föl a Nap...) Szóval csendes, fanyar film, de érdekes. Most már úgy néz ki, hogy végre forgalmazni is fogják, látható lesz a mozikban. És ez László Zsolt eddigi egyetlen filmfőszerepe! :)

Láttam még az ESTI KORNÉL CSODÁLATOS UTAZÁSÁt is, de abban keveset szerepel, csak néhány epizódot (és nem nagyon beszél benne). De jó film, érdemes megnézni azoknak, akik kiváncsiak a belső, lelki kalandokra és arra, hogyan is száll el egy emberélet örök vándorlásban. :)))