Tisztelt vadkörte!
A III/II-es nem azonos a III/III-sal! Méghozzá - amennyire én tudom - nagyon nem, hiába kísérli meg bárki összemosni a "kémelhárítót" a spiclivel!
Az előbbi - ha az én véleményemre kiváncsi - szerintem nem erkölcsi kategória, az utóbbi az!
Ha valaki polgártársait beköpi, azokról jelentéseket írogat, egizszenciájukban veszélyeztetve őket, vegzálásnak téve ki őket, vagy csak ilyesmire szerződést köt, az számomra egészen más ügy, mintha valaki országát, nemzetét védi az ide beszivárgó - többnyire ipari - kémek ellen! Ezzel ugyanis nem árt társainak, hanem sokkal inkább védi őket! Ilyen személyek - remélem! - ma is aktívan élnek közöttünk!
Számomra nagyon furcsa az, hogy éppen a nemzeti oldalról válik egy ilyen helyzet kritika tárgyává! Egyszerűen nem értem, hogy mi a baj ezzel?! Tessék kérem tovább gondolni az ügyet! A honvédelem is rengeteg tisztet, katonát tartott el- és ki, éppen ezért! (Amennyire tudom, a Varsói Szerződés szerint a mi stratégiai ellenfelünk éppen a most oly baráti Olaszolszág lett volna!) Ők is erkölcsileg elítélendők lennének?
Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy különböző dolgok a haza, és a politika! Még Antall József sem tudott megbírkózni azzal a leckével, hogy a Kádár-korszakban, az akkori törvények szerint hazaárulásért, vagy kémkedésért elítélt személyek rehabilitálhatóak-e pusztán azért, mert megváltoztak a társadalmi viszonyok és a politikánk?!
A III/II-es alosztály alapvetően nem politikai tartalmú tevékenységet folytatott, hanem nemzetvédelmit! Ez bizony - szerintem - még akkor is nemzetvédelem, ha akkor a nemzetet egy ma már elítélt és elutasított politika vezette!
Nagyjából ennyi a véleményem az ügyről, és akkor is ez lenne, ha mondjuk Orbán Viktorról derülne ki hasonló! (Ez természetesen nyilván csak feltételezés, azt akartam jelezni, hogy az ügy nem személy-függő!)
Esti János