Kedves Kis Ádám!

> Nem bántásiból mondtam. Ez érdekesség. Ugyanis gy-vel kellene írni, mert nem kemény e-t használnak benne.

Ugyanakkor Odessza Ukrajnában van, és az ukrán ortográfiában a 'normál' "e" kemény, a lágy "e"-t egy fordított "e oborotnoje"-val jelölik, vi. kb. mint a matematikában az "eleme" jelet. [N.B. Ez az eset, amikor a fordított ("oborotnoje") fordítottja nem adja ki az eredetit]

Emiatt normatív a /d/-s ejtés Ukrajnában (és magyarul). Az orosz ejtésmódot nem ismerem, és kétség kívül hiszek neked. Az is valószínű, hogy a görög "eredeti" O(r)désszosz miatt kemény a /d/ az ukránban. Azonban -- érzésem szerint -- az oroszban fontos volt az ukrán minta a kemény /d/ megmaradásában, mert egyébként számomra úgy tűnik, hogy az oroszban a jelenség idegen szavakban is automatikusan végbemegy (vö. "polityika"), ha nincs ami megakadályozza.

Mint írtam, ezen a téren az orosz kiejtési szokásokat nem ismerem, így érdekelne, hogy az olyan idegen eredetű helynevekben, mint Szankt-Pet[y]erburg, D[y]erbent, stb. lágyulnak-e hangok, avagy sem (melyikben igen, melyikben nem, és vajon miért; pl. a te 30. hozzászólásod Pityer adatából úgy vélem, Szankt-Petyerburg lágyul)

----------
> Miért, azt nem úgy kell ejteni [Dubrovnikot "ny"-nyel]?

A déli szláv nyelvekben az "i" és "e" mindig kemény: az írás feladta az ún. "szótagelvet".
Amennyiben a szlovén, horvát, szerb nyelvekben az "i" és "e" előtt mégis lágy lenne valamelyik mássalhangzó, a lágyságot a lágyított hangon jelölik, pl. horvát lágy "njiva" /nyiva/ 'szántóföld', de kemény "nivo" /nivó/ 'szint, nívó'.
Ezen a téren a bulgár ment tovább: ott lágy mássalhangzó csak mély magánhanzók előtt állhat: emiatt a (hangsúly áthelyeződése miatti) /a/ ~ /e/ váltakozás egyben keményedéssel-lágyulással is jár, vö. "mjászto" 'város' : "mesztá" 'városok'. (Itt a lágyság jelölésére "ja", "ju" betűket és lágyjel+"o" kombinációt használnak.)
A hangjelölést tekintve a macedón a szerbbel tart: a lágy mássalhangzókat külön betűk jelölik (és nem prejotált magánhangzók).