Én is emlegetem példaképpen az ideális megbízót, aki csak a lakáskulcsot és egy bankkártyát ad, és a kész lakásba szeretne visszaérni a nyaralásból...

De ha jobban belegondolok, ez csak egyfajta szellemi onanizálás lenne, mert nem neki terveznénk, hanem "önmegvalósítanánk". Jó, most lehetne filózni azon, hogyha neki mindegy, milyen lesz a lakás, akkor végül is tudunk neki megfelelőt tervezni, de azért ez az érvelés egy kicsit sántít...

Olyan van most is, hogy a megrendelőnk az első pár találkozás után kiutazott külföldre, de velük éppúgy tartjuk a kapcsolatot, csak az internet segítségével (chat, ICQ, skiccek és képek e-mailben)

Visszatérve a kulcsos dologra, az építészetben is van olyan, hogy valaki inkább köztéri szobrot tervez, mert hiába szép, ha lakni nem lehet benne, és a lakók kínjukban össze-vissza átépítik. Nincs nagyobb szégyen egy építésznek, szerintem...

Szóval az ilyen kulcsos munkákból lesznek a nagyon látványos újságcikkek egy igényes lakberendezési lapban. A "beszélgetős" munkákból pedig az otthonok.